A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

486

Olvasd az írást! — hallod, de már nincs mivel. Nem jön a hang, egyetlen hang se jön a mélyből. A hát, a fej hóval virágzó fák felé dől, s a homlok márvány boltja fölfelé ível.

Fiatal ma is, mint a hársfák sűrű lombja s a serdülő világmindenség éneke.

Talán a Requiem harmóniáját zsongja,

talán már égből szállott puha kenyeret szel, mitől kigyúl megint elhamvadt élete, ha egyszer „négyszemközt” lehet az égiekkel.

Békési István-Nagy Ferenc

VA őARMAPI GOMDOLAT OK

November 4 - ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP A VEZETŐK FELELŐSSÉGE

A szentmise olvasmányai: Mal 1,14-2,2.8-10: „Letértetek az útról, botrányköve lettetek másoknak.” ITessz 2,7-9.13: „Nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is szívesen nektek adtuk.” Mt 23,1—12: Amit tanítanak, azt nem gyakorolják.

Bent vagyunk mindenszentek hónapjában. Úrjövetelre készülünk az utolsó hónapban. Mindenszentek ünnepe, a halottak napja arra a hazára mutat, ahova hivatalosak vagyunk. „Én is odavaló vagyok, ahol az a csillag ragyog.” Ahova elmentek Krisztusban naggyá nőtt testvéreink. Ahova egyszer nekünk is el kell mennünk.

Az a kérdés, hogy milyen lelkülettel, bizalommal, mekkora szeretettel. Nagy bizalommal néz az örökkévalóság felé, nem fél a síroktól az, és nem érzi idegennek magát a szentek társaságában, aki úgy megy el, amint Szent Pál írja a tesszalonikéi hívekhez. Emlékeztek, milyen buzgalommal hirdettem nektek az igét. Hogy biztattalak, hogy kértelek: legyetek hűek Krisztus tanításához. Láthattátok rajtam, hogy kész vagyok mindent odaadni értetek. Nemcsak a tanítást, nemcsak az igét, saját magunk életét is szívesen feládoztuk volna értetek. Hiszen ebben áll a főparancs. Szeretni az Istent, és érte minden áldozatot meghozni. Szeretni a felebarátot, s késznek lenni akár az életünket is feláldozni érettük.