A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
466 azt is előre megállapítani, hogy ezeknek a tényezőknek a netalán bekövetkező hatása alatt milyen döntést hoznának. A szokásjog ezért abból az elvből indul ki, hogy a jogi felelősséggel nem rendelkezők nem dönthetik el azt, mi szolgálja legjobban érdeküket. Ezeket a döntéseket másoknak kell helyettük megtenni, akik gyámként szerepelnek a betegség kiértékelésében és az orvosok felhatalmazásában. A hagyományos gondolkodás napjainkig meg volt győződve arról, hogy a család közvetlen tagjai vannak a legmegfelelőbb helyzetben ahhoz, hogy a jogi felelősséggel nem rendelkező beteg érdekeit képviseljék. Az egészségszolgálat területén azonban ezek a döntések egyre inkább a közterületre kerülnek át, mivel — legalább is az Egyesült Államokban — az a jogi felfogás kap teret, amely szerint az életfenntartásra vonatkozó helyettes döntés (substitute judgement) csak bírósági úton - vagy egy meghatalmazott képviselő útján, vagy pedig az úgynevezett ,,living will” végrehajtása révén — hozható meg. A TÖRVÉNY ÁLLÁSPONTJA A törvényhozásban a halálra vonatkozó végrendelet (az ún. „living will”) elfogadása a leggyakrabban javasolt megoldás. Ez rendszerint írásban tett nyilatkozat, aminek törvényesen kötelező ereje van bizonyos feltételek mellett. A még beszámítható állapotban levő betegnek azt tanúk jelenlétében alá kell írnia, és ki kell jelentenie, hogy nem engedélyezi az olyan orvosi kezelés alkalmazását, amely csak a haldoklás folyamatát hosszabbítaná meg egy jövőbeli gyógyíthatatlan és eszméletlenséggel együttjáró betegség vagy sérülés esetében. A nyilatkozat rendszerint mentesíti a kórházat és az orvosokat a felelősségtől abban az esetben, ha a nyilatkozat szerint kezelik az aláírót. Az első ilyen törvény Kaliforniában lépett életbe 1976-ban, és más hasonló, „természetes halálra” vonatkozó törvényes rendelkezések példájává vált. Ez a dokumentum mindenekelőtt leszögezi, hogy ,,. . . a felnőtt személynek megvan a joga ahhoz, hogy írott rendelkezésben utasítsa orvosát az életfenntartó eszközök használatára vagy visszatartására vonatkozóan, abban az esetben, ha öntudatát elvesztené”. Olyan mechanikus és más természetű orvosi eszközökről van itt szó, amelyek kizárólag az élethez szükséges valamelyik funkció fenntartását, helyreállítását vagy helyettesítését szolgálják, és ezzel a halál beálltát késleltetik. Másszóval a természetes halálra vonatkozó kaliforniai törvény nem enged meg mást, mint a haszontalan orvosi beavatkozás megszüntetését.
