A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
445 sainkra is; ebben az ontológikus, abszolút értelemben első helyen az Isten-szeretet áll. Egzisztenciális szempontból viszont a kifejezett, tudatos Isten-szeretet feltételezi a tudatos, kifejezett emberszeretetet; csak a megélt és fogalmilag is tisztázott emberszeretet hasonlóságára tudjuk magunkban tisztázni Isten-szere- tetünket. Jézus személyében és életében harmóniába olvadt a kettős szeretet valamennyi áramlása: az Istenhez való tiszta és erős ragaszkodás, meg a zavaros, hűtlenségre és aljasságra hajlamos emberhez és világhoz való megváltó ragaszkodás; az evilági gondokba való szétszóródás és az örökkévalóság szemlélete; életének ezernyi részletekre való feldaraboltsága és önmaga átadásának nagy egysége; a világ iránti építő elkötelezettség, a világ erőinek szétzúzó, kiüresítő hatása, és ezen az úton Isten Országának saját személyéből kibontakozó építése. ,,Ha valaki azt állítja: Szeretem az Istent, és közben testvérét gyűlöli, az hazug: aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné?!” Urunk Jézus, segíts, hogy szeressük Istent és felebarátainkat, és így mások is utánozzanak minket és téged ebben a szeretetben! Bocsásd meg nekünk a gyengék ellen elkövetett rosszat! Szeretünk teljes szívünkből, Istenünk, erősségünk! Cser László VELED A VÁNDOR HAZAÉR! Aki már hajnalban gyújtja a lámpást, a napfény küldője mikor alszik? Szellő hozza a léptei hangját, keze hol szövi, honnan küldi a szellőt? A szemünkön a szempilla ha kinyílik, a hályog a szemről előtte vajha lehull? Mit láttat, ha nézünk? Csak az árnyat. Csak a visszfények matt ragyogását. 2. Ö, csak az öntudat központján gyulladsz, életek élete, élet Ura! S úgy gyulladsz, mint mécses az éjben, sötét-üresre nagy teli fény.
