A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
446 Vagy mint csillag a magas égen, ha sugarát a szemre lehinti. Vagy mint ama Lélek, aki életet indít a szívnek alatta. Vagy mint az a jászol a Csöppel, aki az Úr s apja: a Teremtő. 3. Ö, mennyi pici lépés ez az élet! Mennyi a lépted benne! Te méred!? Mennyi szemnyitás és szemhunyorítás, mennyi hullámzás föl és le, le, föl! Mennyi tipegés, rohanás, percek milliói, hangok darazsa, sok szó, és hogy kelepel! Lépted halk zajai. Ostorütésed. Mosolyod tavasza, fagyasztó hideged. Léped, járod utad bennünk. Lépjük, járjuk az utat Benned. 4. Ö, lét teljessége, Egész Lét! Hol ér utol ez a sok kicsi rész? Hogy töltőd meg egésszel az űrt, hogy lesz teljes a hiányos? Az élet delelőjén? Tevékeny napokon? Könnyünkön át evezel szívünkbe? A keresztre a fejünk ha lehajtjuk? Ha keresztről hajtod ránk fejedet? Ha megbékél az ember Istennel a halálban? 5. Tied a nyüzsgő lét térképe. Akaratod a sorsunk mutatója. Fiad útja a járni megírt Út. Lelked lágy susogása a tanácsunk. A föld tenyered kérge: ott Iából a lábunk. A lelked kilehelt, hogy beleheljen. Lámpás, melegítő fény, terelő szellő, bölcső, útiterv, igézet, öröm, kín! Utas az ember. Vándor. Megy — és veled, hozzád, mert vezeted, Otthon, hazaér!
