A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

443

megadtuk az Istennek, amit tőlünk elvárt, amiért az életet adta. Megnyertük az életünket, nem hiába éltünk.

Nagy Ferenc

Október 28 - ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP

AZ EGYETLEN SZERETET KETTŐS ARCULATA

(L) 1. Tesszalonikai levél 1,5c—10: „Megtértetek a bálványoktól,

hogy Istennek szolgáljatok, és várjátok Fiát.”

Szent Pál folytatja (múlt vasárnap) és lezárja az önvédelem céljával írt sorait. Tesszaloniké hívei nem elhamarkodva, meggondolatlanul csatlakoztak Krisztushoz; sok nehézség is velejárt megtérésükkel, és tanúsítja meggyőződésüket, szívbeli örömüket. Hitük és közösségi szellemük Krisztus példás és hatékony tanúivá teszi őket a környező hellén világ számára.

A szavak, írások, bírálatok sziporkázó, de gyorsan kialvó tűzijátéka édeskeveset használ Krisztus ügyének. Isten Országát a csendes, rejtett apostoli munka élteti és terjeszti; igazi hívei és apostolai a szívós munka és az áldozatvállalás szeretettől izzó, de minden lármával szemben bizalmatlan világában élnek. - Az a lelkipásztor, akit támadnak, becsmérelnek (mint Pállal tették), biztos védelemre talál a világ üdvösségén csendesen munkálkodó keresztény közösségben.

„. . . várjátok a mennyből Fiát, akit a halottak közül feltámasztott, Jézust, aki megment titeket az eljövendő haragtól.” Szent Pál minden bizonnyal ősi hitvallás töredékét idézi. Két alapvető dogma fejeződik ki benne: 1) Isten feltámasztotta a halálból Fiát, Jézust; 2) Jézus hamarosan eljön a világot megítélni, híveit üdvözíteni. Ez utóbbi pont értelme már Szent Pál életében módosult: Jézus egyetemes világítélete bizonytalan ideig várat magára.

Mégis a keresztény ember a végső beteljesülés bizonyosságának jegyében él; egyéni életében a beteljesülés akkor valósul meg, amikor a halálon keresztül az Úr magához szólítja.

(0) Kivonulás 22,21-27: „Ha sanyargatjátok az özvegyet és árvát, felgetjed ellenetek haragom.”

Feltehetőleg az első királyok korában, a IX. században keletkezett az a törvénygyűjtemény, amelyet ma szövetségi kódexnek nevezünk, és amelyből olvasmányunkat vesszük; a Sinai heggyel kapcsolatos hagyományokba eredetileg nem tartozik bele. A gazdaságilag, társadalmilag, jogilag védtelenek pártfogolásá- val más régi keleti törvényhozások is foglalkoztak; általában a királyok, az uralmon lévők kötelességeként jelölték meg védelmüket. Az ószövetség ezt a pártfo- golást mindenkinek kötelességévé teszi, amelyet Istenért kell vállalni, és Isten kér számon tőlünk.