A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

435

Sággal, a Szentatya épp erről, az egyetemisták körében, az egyetemeken történő lelkipásztori munkáról készítette elő beszédjét. De nem mondta el. Inkább meghallgatta, mi a papság, a nagyböjti szónokok problémaköre, s azoknak próbált eligazítást, tanácsot adni. Elkészített beszédét közzétették, és lényege ez volt: akár katolikus egyetemi területen, akár civil állami egyetemeken, főiskolákon a lelkipásztorkodás legfőbb tennivalója, hogy a nagyra hivatott fiatal lelkeket kiemelje kicsinyes, szűkkeblű felfogásából, magatartásából. Nemcsak az egyes fiatal életéről van szó. A közösségben a többiek javára lesz a mai fiatal orvos, tanár, mérnök, politikus, tervező és édesapa. Tehát katolikus, egyetemes szívre van szüksége. Már az egyetemen meg kell látnia többi társának a problémáját, aki talán nem élt olyan szerencsés körülmények között, mint ő, nem kapott olyan nevelést. Hasonló gondolkodású, képzettségű társaival csoportosulásba, csoportokba, egyesületekben kell belépnie, hogy közös akcióval tudjanak hatni a többiek javára. S az országnak a problémakörét, amelyben vezető emberek lesznek; az Egyháznak a tennivalóit, amelynek hivő, tevékeny apostolai kell legyenek; és az egész világ égető kérdéseit, főleg az emberibb jövő, a minden ember javára igazságot, békét, haladást biztosító jövő kérdéseit kell egész szívükkel magukévá tenniük, alapos felkészüléssel munkálniuk.

Alig van döntőbb fontosságú imaszándék, mint kiimádkozni azt, hogy a jövő vezetői, a jövő felelősei, a jövő fejesei világos ésszel, érző szívvel és okos nekiállással tudják alakítani, tudják formálni Isten országát az egész világban mindenki javára.

MISSZIÓS:. . . a vietnami egyházért.

Vietnam évtizedeken át volt a világ érdeklődésének központjában, amíg tartott a vietnami háború. Mikor a „fölszabadulás'' bekövetkezett, s 1975-ben Saigon is elesett, Dél és Észak egyesült. Azóta sokkal kevesebb hírt hallunk. Tudjuk, hogy óriási katolikus és keresztény tömegek menekültek Északról Délre, s amikor Dél is elesett, kommunista uralom alá kerültek. A világ mégegyszer felfigyelt a menekülőkre, a ,,boat-people" tragédiájára, aztán lelkiismerete is megmozdult. Majd, amint egy hírmagyarázó mondotta, „belefáradta részvétbe".

Ezrek és ezrek menekültek Dél-Vietnamból hajón, csónakon, ahogy éppen menekülni tudtak. Próbálták az életüket újrakezdeni, vagy valamelyik baráti távol-keleti országban, vagy befogadó nyugati országokban, elsősorban Amerikában és Kanadában.