A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
436 A püspökök Délen jó- indulatúlag megpróbálták az alkalmazkodás módszerét, és itt-ott reménykedtek a jelekben. Mintha azt mutatnák a jelek, hogy a megszállók, az északi megszállók, a kommunista hatalom tekintetbe veszi a nagy keresztény tömegeket. Próbáltak egy modus vivendit keresni. Lassanként rájöttek, hogy csalódjuk kellett. A hírek elég gyéren jönnek Vietnamból; de 1982-ben a Kül- missziók Párizsi Társulata részletes fölmérés alapján a következő információt adta ki: korlátozták nagyonakis- papok számát, akiket a megmaradt két szemináriumba föl lehet venni. Korlátozzák az évente fölszentelhető papok számát is. A püspök minden lépését ellenőrzik, főleg a főpásztori látogatásairól, vidéki útjairól, szentelésről és más hasonló ténykedéséről pontosan be kell számolnia. Azt is számontartják, hogy a különféle katolikus egyesületeknek hány tagja van, s a taglétszámot is korlátozzák. Papok és szerzetesek, ha egyszer törvény elé idézték és elítélték, működési engedélyüket akkor sem kapják vissza, amikor letöltötték büntetésüket. A püspökségeknek pontosan be kell számolniuk papjaik tevékenységéről. A papok tevékenysége egy-egy helyre van korlátozva. Az ifjúság idejét — hiszen az ifjúság az övék — gondosan lefoglalják. Olyankor foglalkoztatják őket, amikor szentmisék, istentiszteletek lennének. A pártérzékenység miatt a fiatalság nem járhat templomba. Lassanként csak az orgonista marad ott és néhány idősebb ember, jóllehet Vietnamban nagyon élénk katolikus élet volt a polgárháború előtt. Nemcsak látszatra, de mélységében is. A francia misszionáriusok nagyon alapos munkát végeztek. Ebben az ellenséges légkörben kell hitüket megőrizniük és gyakorolniuk hittestvéreinknek állandó gyanakvás, az üldöztetés veszélye és gyakori megvalósulása közepette. Az állami rendeletek nem pa- pírrendeletek. A kommunisták a neofiták fiatalos buzgóságával ipar
