A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
45 András Imre SZEKULARIZÁCIÓ ÉS ÉRTÉKVÁLTOZÁS MAGYARORSZÁGON III. Értékváltozás az egyház önértelmezésében, a sajátos állam-egyház viszony következményeként A háború utáni Magyarországon korszakváltás történt, nem csak a társadalom, de az egyház életében is. Egy lényegében 1000 éven át tartó korszak ért véget, melyben az egyház anyagi javakkal ellátva, az állammal egységben jelentős közéleti szerepet is játszott. A II. világháború után, mint ismeretes, konfliktushelyzet alakult ki, melyben az egyház eleinte megpróbált ellenállni az államhatalom erejével támadó marxista erőknek és akarva-akaratlanul az egész társadalom ellenállásának vezetőjévé vált. A nyílt konfrontáció ideje ugyan csak pár évig tartott, de ez alatt az egyház ellen alkalmazott adminisztratív intézkedések /intézmények elvétele, egyesületek betiltása, szerzetesrendek feloszlatása, papok bebörtönzése/ az egyház életét annyira korlátozták, hogy gyakorlatilag csak kultuszszabadsága volt. Az adminisztratív intézkedésekkel egyidejűleg folyt az egyház elleni propaganda is. Mintegy „sátáni lelkiismeretvizsgálat" formájában vetették az egyház szemére valódi és ráfogott hibáit, igazolva általuk az adminisztratív intézkedéseket. Az 50-es évek hidegháborús légköre megkönnyítette az egyház felszámolását. Sztálin halála 1953-ban azután véget vetett az egyházellenes akciók fő hullámainak. Megkezdődött az a két évtizedes átmeneti korszak, melynek csúcspontját a Szentszék és a magyar kormány közötti részleges megegyezés képezte 1964-ben. A konszolidálódás az egyház részéről olyan mélypontról indult el, mely gyakorlatilag az állami elnyomás következménye volt és melyet az állam egyház- politikája status quo-nak tekintve, „kialakult történelmi helyzetnek" nevez. Az egyházi élet újraéledését az állam csak kis lépésekben engedélyezi,oly mértékben, ahogy egyházpolitikai elvárásai teljesülnek, amily mértékben az egyház támogatja az állam politikai célkitűzéseit. Ezzel az egyházon belül elindult az értékek átértékelésének egy olyan folyamata, mely megnehezíti a bibliai önértelmezést. A kérdés így tevődik fel: Ha az egyház is a szocializmust építi, melyet az állam a maga eszközeivel sokkal hatékonyabban tud végezni, akkor tulajdonképpen miért van szükség a szocializmusban egyházra? A közhasználatú politikai doktrína erre lényegében három okot jelöl meg — és nem szabad elhallgatnunk, hogy az egyház vezetői elfogadják és maguk is támogatják ezt az érvelést. (1) Az egyház a hívőknek lelki többletet ad, s ettől azok becsületesebb dolgozók lesznek, jobban bírják az élet frusztrációit, házasságuk egészségesebb, több gyereket vállalnak, kevésbé lázonganak. A hívők tisztelik nem hivő embertársaikat, türelmesen viselik az átnevelésüket célzó intézkedéseket, s ha nem is fogadják el, hogy „alacsonyabbrendű tudattal bíró emberek", tudomásul veszik,
