A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

426

a halhatatlan, mennyei, szent, boldog Atya szent dicsőségének, Jézus Krisztus! elérkezvén a nap lenyugvásához, látván az esti világosságot, zengjük az Atyát és Fiút és Isten Szentlelkéti Méltó vagy, hogy minden időkben zengjenek boldog hangokkal, Isten Fia, élet adója; ezért a világ dicsőit téged!" Szintén görög eredetű ének, reggeli istendicsőítés, a latin egyház Gloria in excelsis Deo kezdetű himnuszának őse: „Dicsérünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk neked nagy dicsőségedért: Úr, mennyei Király, mindenható Atya Isten; Úr, egyszülött Fiú, Jézus Krisztus; és Szentlélek!"

A következő népének a hit megvallása, lényegében ugyanazzal a tartalommal, mint a hitvallások, de nem hitvallás a szó szoros értelmében.

Hiszünk az Atyában,

Ég és föld Urában:

Ő adott nékünk életet.

Szent Fia, a Bárány,

Drága vére árán Istenhez visszavezetett.

Szentlélek a vigasztaló,

Kiben a bűnnek meghaló Életünk újjászületett.

c) A hitvallás mindig és elsősorban a keresztény hit központi magvát (a Szentháromság és Krisztus misztériumát) tartalmazza; hosz- szabb, kidolgozottabb formáiban pedig a központi mag körül a keresztény hit más lényeges elemeit vagy viszonylagos teljességét is magában foglalja. Különbözik azoktól a dogmameghatározásoktól és egyéb tanítói megnyilatkozásoktól, amelyek a keresztény hitnek csupán egy-egy területét vagy pontját érintik.

d) A hitvallás hivatalos, jóváhagyott, elsősorban közösségi használatra szánt szöveg; különbözik a magánjellegű hitvallásoktól. A keresztény hitvallásokat eleinte a hagyomány, a közösségi, liturgikus használat tette hivatalossá; későbbi korokban inkább az egyházi tekintély (zsinat, pápa, püspök) időben meghatározott, formális jóváÉrdekes példát idézhetünk a magánjellegű hitvallásra meglehetősen régi időből, 251-ből. Egy csoport római hivő Maximus pap vezetésével, a No- vatianus-féle egyházszakadásból visszatérve, önként tett hitvallást a római egyházközség és Cornelius pápa előtt. Külön érdekessége, hogy hibás köznyelvi latinsággal íródott. A hitvallás (gy szól: „Mi tudjuk, hogy Corneliust a mindenható Isten és Krisztus Urunk választotta ki a szentséges katolikus Egyház püspökének. Tévedésünket bevalljuk; hagytuk magunkat becsapni; behálóztak álnoksággal és megtévesztő fecsegéssel. Mert jóllehet némi kapcsolatot tartottunk szakadár és eretnek emberrel, őszinte szándékunk azon-