A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

425

vid meghatározás részletes kifejtését a következő pontokba foglalhatjuk.

a) A hitvallásnak rögzített és nem túlságosan hosszú szövege van; különbözik tehát egyrészt a hitszabálytól, másrészt a katekizmustól.

A hitszabály nem annyira a hitet meghatározó szabály, mint inkább az Egyház hitéből adódó szabály, igazságnorma. Tulajdonképpen nem egyéb, mint az apostoli igehirdetés központi magvának az óegyházban történt kikristályosodása; az evangéliumok és az apostoli írások meg a szóbeli hagyomány alapszerkezetét alkotó egyházi hitmeggyőződés. Tartalmát tekintve a hitszabály nagyon egyszerű, világos, végleges, bizonyos, változatlan; viszont, a hitvallástól eltérően, nincs megállapodott, kötött szövege.

Főleg Szt. Ireneusz művei, a II. század második feléből, tartalmazzák a hitszabály többféle megfogalmazását. Lássunk egy példát.

„És íme, hitünk szabálya, az épület alapja, az, ami eltökéltséget ad magatartásunknak.

— Az Atya Isten teremtetlen, befoghatatlan, láthatatlan, egyetlen Isten, mindenek készítője; ez hitünk legelső fejezete.

— De mint második fejezet: Isten Igéje, Isten Fia, Krisztus Jézus, a mi Urunk, aki a prófétáknak megjelent prof'ét áfásuk formája szerint és az Atya üdvrendjének állása szerint, aki által a mindenek lettek, aki a végső időkben, hogy a mindeneket újra egyetlen fő alatt egyesítse (rekapitulálja), emberré lett az emberek között, látható és tapintható, hogy lerontsa a halált, és megmutassa az életet, és Isten és ember közötti közösséget létesítsen.

— És mint harmadik fejezet: A Szentlélek, aki által a próféták prófétál- tak, és az atyák megtanulták az Istenre vonatkozó dolgokat, és az igazak az igazságosság útján vezettettek, és aki a végső időkben újképpen kiáradt az emberekre, hogy az embert Istennek megújítsa az egész földön."

A katekizmusok szintén átfogják a hit egész tartalmát, éspedig rögzített, többnyire megtanulásra szánt szöveg formájában; terjedelmük azonban kisebb- nagyobb könyv méreteit veszi fel, eltérően a lényegesen rövidebb hitvallástól.

b) A hitvallás mint irodalmi műfaj a hit megváltása kérdés-felelet vagy vallomás formájában, istentiszteleti aktusként; az egyéni és közösségi keresztény élet ünnepélyes, sokszor liturgikus megnyilvánulása (pl. keresztelési liturgia, vasárnapi eucharisztia, püspökszentelés, zsinat); meg kell tehát különböztetnünk egyrészt a kánonoktól, anatematizmusoktól, dogmakihirdetésektől, másrészt egyéb olyan imádságoktól, amelyek szintén magukba foglalhatnak hitvallást (pl. dicsérő énekek, eucharisztikus imádságok).

Ide kívánkozik két ősi ének, mindkettő valószínűleg alti. századból való. A görög egyház lámpagyújtáskor énekli ezt az istendicsőítést: „Derűs világossága