A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
421 Mire nagy röhögés támadt az embergyűrűben. — No csak ne zavarjatok meg imámban — folytatta Jámbor Gyuri az imát. — Te tudod, Uram, hogy én minden vétkemet embertársaim ellen őszintén, szívből meg is bánom, és ígéretet tettem Neked, hogy többet nem nyúlok senki emberfiához. De most utánam vannak, és esetleg megint arra kényszerítenek, hogy ezt a szegény, nagyhírű Ordas Jóskát koporsóban vigyék ki a temetőbe. Te tudod, hogy nem szívesen teszem, csak kényszerűségből. Azért, Uram, könyörülj rajtam és rajta, viseld gondját szegény özvegyének és apátián gyermekeinek, ha talán ma el fog költözni ebből az árnyékvilágból. Ámen. S mikor térdelő helyzetéből fölkecmergett, hogy megkezdődjön a nagy mérkőzés, — hát uramfla, senki sem volt a kocsmában! Csak a kocsmáros állt a söntésben. — Hát hun vannak az emberek? — kérdé Jámbor Gyuri. — Valaki elszaladt a papho’! Oszt mire a pap ideért, hirtelen szétszéledt a társaság. A pap nem zavarta magát imájában. Oszt ű is elment. Hát így vöt! így végződött a Mihály-napi névnapi ünneplés Lőcsfalván abban az esztendőben. A lőcs falvi pap sem volt rest megörökíteni az esetet naplójában. „SZERETETLÁNG" A szerkesztő a következő levelet kapta Kővári Károly jezsuita atyától. Szeretnék hozzáfűzni néhány kiegészítést A Szív 1984. júliusi számának 335. oldalán megjelent tájékoztatáshoz a „Szeretetláng"-ot illetőleg. Amennyire én ismerem a helyzetet, a tájékoztatás minden szava megfelel a valóságnak. Félreértésre adhat azonban okot a székesfehérvári püspök régebbi nyilatkozata, amely szerint az Imprimaturt „már csak azért sem (adta meg), mert sose volt szó arról, hogy a füzetet az egyházmegye területén kiadják", valamint hogy ,p székesfehérvári püspöki hatóság már régen nehezményezte, hogy a kiadók a területileg illetékes svájci püspök Imprimaturja nélkül terjesztették az írást." Tudtommal az első svájci kiadás 1977-ben jelent meg. Márpedig 1966 óta valószínűleg, és 1975 óta biztosan nincs szükség az Imprimaturraa magánkinyilatkoztatásokat tartalmazó kiadványok esetében, jóllehet mind az 1975-ös rendelkezés, mind az új egyházjog kívánatosnak tartja, hogy minden vallással foglal