A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
390 Az ószövetség nagy prófétái közül a keserű nagy próféta, a pusztulás nagy hirdetője, egyéni életében, üldöztetésében is az Úr Jézus sorsát előre megpéldázó Jeremiás volt. Kevés szívet szaggatóbb sors van a próféták és tanítók életében, mint az övé. Maga is felpanaszolja sokszor, hogy nem hallgatnak szavára. Üldözik, s az az ige, amit rábízott az Úr, ami üdvösségünk lenne, ami miatt őt, az Isten küldöttét, az Isten emberét, az Isten nevében szólót becsülni, tisztelni kellene, az gyalázatára vált. Üldöztetés, börtön, halállal való fenyegetés volt a sorsa. Mert nem azt prófétálta, nem azt prédikálta, amit az emberek szerettek volna hallani. Arról beszélt, amit általa üzent az Isten. * * * Krisztus Urunk szerető felhívása az evangéliumban szintén erre int és figyelmeztet bennünket. Áldozatok árán tudunk csak az Ű útján járni. Tanításának elfogadása, életpéldájának átültetése a saját életünkbe lemondással, áldozattal, kereszttel jár. Éspedig mindennap. Mert mindenünkkel az Istené vagyunk, s testünkkel, lelkűnkkel Őt kell állandóan szolgálnunk. Ez a szolgálat mindennapi terhet és keresztet is jelenthet. De az a vigasztaló ígéret is mellette van, hogy ezt az igát, ezt a terhet ővele el is bírjuk. * * * Pázmány Péter kedves szava szerint azért, mert Ű van mellénk fogva a járomba. Ketten húzzuk az igát. A megosztott teher már könnyebb. Mint mikor cyrenei Simon vonakodva, keserűen vállára vette a keresztet; mi köze volt neki ehhez a kereszthez? De aztán rátekintett az Úr arcára, s megértette, milyen kitüntetésben van része, vitte már örömmel a Jézus keresztjét. ,,Ha ismernéd a kereszt titkát” — mondotta Péter testvére, András a legenda szerint, amikor keresztre feszítették, ,,akkor nem csodálkoznál, hogy nem akarok arról lesz állni.” * * *
