A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

386

nagy német nevelő, tudós és pap írja emlékeiben, hogy amikora háború után először végigsétált a rombadőlt és elpusztított Bécs utcáin, s a sötét estében megkondultak az úrangyala harangjai, valami megmozdult a lelke mélyén, és elsírta magát. Levette kalapját: Európa mégis keresztény. Imádságra hív bennünket a harang.

Európa társadalmi, erkölcsi és vallásos krízise megdöbbentően nagy, de nem halálos. Van remény. Nern halt meg a gyermek, csak alszik. Mint a Zebedeus-fiak mondták az Úrnak, amikor rájuk kérdezett: „Ki tudjátok-e inni a szenvedés kelyhét, vállalni az én keresztemet?” „Igen.” Isten kegyelmével Európa még megújulhat, s ki tudja mondani, hogy megtudjuk tenni, és meg is akarjuk tenni. A maga javára és a világ javára az európai döntés lényeges. Megmutatta Európa a háború után, milyen életerő van benne. A romokból újjáépítették Európát. Megmutatták az egymással szemben harcoló ellenségek, hogy testvérileg meg tudják fogni egymás kezét, s a Közös Piac ténye nemcsak gazdasági, nemcsak társadalmi, hanem erkölcsi tény lett. Persze, keresztény emberek kellettek hozzá, s nem véletlen, hogy az Üj-Euró- pa megálmodói, majd a megvalósításnak első komoly munkásai hivő keresztény emberek voltak: Adenauer, De Gasperi, de Gaulle és társaik.

A Szentatya maga is megmondotta nyíltan, világosan, amikor az európai püspökökhöz beszélt 1982-ben: „Nagy Európa krízise, és szomorú és fájó az ő tragédiája." Szükséges az újjászületése, megújulása. Az egész világ megújulásának reményét is szinte ebben látjuk elsősorban. Sok ima kell ehhez, nagyon sok ima és áldozat, de elgondolva is gyönyörű az, milyen lesz a megújult Európa.

Ahogy vitte a jobb termelési módszereket világszerte, úgy megtalálja az egymással összefogó, egymást jobban támogató emberi magatartást, és ezt viszi el a világba. Ahogy elvitte technikáját, technikai civilizációját, ahogy kezébe adta a harmadik világnak és a többieknek öldöklő fegyvereit, tudományának szomorú torzszülötteit, egyszer majd tudományos felkészültségével, szervezőképességével, rátermettségével, azzal a többel, amit kapott, igazi kincseit viszi majd el az egész világba: nem aranyat, nem gyémántot, nem olajat keres majd, hanem lelkeket és embertestvéreket. Nem a pusztulás eszközeit, az egymás ölésének modern gyilkos módszereit viszi magával szomorú csomagképpen, hanem a megbékélés, az egymást támogatás, az egySzent Benedek