A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
387 más fölkarolásának komoly szándékát, vágyát és áldozatos munkáját. Imádkozzunk, hogy Európa megújuljon; imádkozzunk, hogy Európa rátaláljon jobbik énjére, keresztény gyökereire, hagyományaira, és legyen ismét a szeretet és megbékélés fáklyavivője az egész világ javára. Sok adatott Európának. Nagy a felelőssége. Szellemi és anyagi kincseivel annyiszor visszaélt: talán azért kellett annyit bűnhődnie. De megújítja Isten Lelke a mi imádságunk alapján is. Ezáltal is segítheti Isten a világ és az emberiség megújulását. MISSZIÓS: . . . kölcsönös egyetértés keresztények és muzulmánok között. A keresztények és a mohamedán világ évszázadokon át fegyveres erőként álltak egymással szemben. Az igaz hit terjesztését a kardra bízták a mohamedánok. A keresztények is azt hitték - főleg a keresztes háborúk idején —, hogy a hitetlenektől karddal kell visz- szafoglalni a Szentföldet. Jó nekünk a történelemből emlékeznünk arra, hogy Észak-Af- rika, Európában pedig Spanyolország teljesen az övék volt, még századokon át is alig 200 km-rel Párizs alatt állították meg a mohamedán előretörést, és csak majdnem 1000 év után után törték meg igazán az Európába való betörésének az útját Bécs felszabadításakor, 1683-ban. A pápák mindent megtettek az utóbbi időkben, hogy a párbeszédet előmozdítsák. VI. Pál az Ecclesiam suam körlevelében meleg szeretettel és nagy tisztelettel beszélt a mohamedán vallásról, azokról az elemekről, amelyek ,,méltók, igazak és jók az Isten tiszteletében és imádásában." II. János Pál pápa pedig világ körüli útjain újra meg újra megtalálta az alkalmat, hogy szóljon a mohamedánokhoz. Ankarában 1979-ben, Nairobiban 1980-ban, majd Franciaországban az Afrikából származó közönséghez 1980-ban, Németországban az ottani török vendégmunkásokhoz beszélve 1981-ben. Távol-keleti útján Pakisztánban 1981 februárjában, s a Fülöp-szigeteken ugyancsak 1981-ben (március 2-án) tárgyalt és beszélt a mohamedán vezetőkkel. Tervben volt még egy nagyszabású találkozás 1982 februárjára Nigériában, ami elmaradt. De tudjuk, hogy a Szentatya milyen lelkülettel ment, készült erre a találkozóra, mert a beszédjét elkészítette. Arra int bennünket: „fölöttünk, mindnyájunk fölött, keresztények és mohamedánok fölött az egy igaz Istennek, a kegyelem atyjának az áldott napja süt. . . Egyikünk is, másikunk is hisz az egy Istenben, az egyetlen igaz Istenben, az ember teremtőjében. Isten abszolút fölségét valljuk mind-
