A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

380

Bölcs volt, korának leg- bölcsebbje. Emlékszel,mit mondott, miután megismert mindent, amit megismerhetett? „Hiúságok hiúsága, minden csak hiúság! Féld Istent, és tarsd meg parancsait! Ez minden ember kötelessége."

(Vö. Préd 1,2; 12,13.)

Most mondom neked: szükség van az étel ismeretére, hogy táplálékot vegyünk magunkhoz, de ne mérget. És ha felfogjuk, hogy egy táplálék ártalmas... akkor nem szabad többé magunkhoz vennünk azt az ételt, még akkor sem, ha ízlik nekünk. Jobb az egyszerű kenyér és a forrásvíz, mint a király asztalának kifinomult tálai, amelyekben olyan fűszerek vannak, amelyek zavart okoznak és megmérgeznek.

— Mit kell elhagynom, Mester?

— Mindazt, amiről tudod, hogy megzavar téged. Mert Isten a Béke, és ha Isten ösvényén akarsz járni, akkor el kell távolítanod mindent értelmedből, szívedből és testedből, ami nem békét, hanem zavart okoz. Tudom, hogy nehéz újjáalakítani magadat. De itt vagyok, hogy segítselek benne. Azért vagyok itt, hogy segítsem az embert abban, hogy Isten gyermekévé váljon, mintegy második teremtéssel újjáteremtődjék, ha önmaga is akarja.

De engedd, hogy megválaszoljak kérdésedre, nehogy azt mondd, az én hibámból maradtál megtévedésedben. Igaz, hogy az öngyilkosság egyenlő a gyilkossággal. Mások élete és a sajátunk egyaránt Isten ajándéka, és csak Istennek van joga ahhoz, hogy elvegye. Aki öngyilkos lesz, ezzel kevélységéről tesz tenúságot, és Isten gyűlöli a kevélységet.

— Kevélységéről tesz tanúságot? Én azt mondanám, reménytelenségéről.

— És mi a reménytelenség, ha nem kevélység? Fontold meg, Júdás! Miért csügged el valaki? Vagy azért, mert szerencsétlenségek érik, és azokat a maga erejéből akarja legyőzni, de ez nem sikerül neki. Vagy azért, mert bűnös, és azt tartja, hogy bűnét Isten nem bocsáthatja meg. Mind az első, mind a második esetben talán nem a kevélység uralkodik? Az az ember, aki saját erejéből akarja legyőzni nehézségét, többé nem nyújtja ki kezét alázatosan Isten felé, és nem