A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

381

mondja neki: „Én nem vagyok képes erre, de Te igen. Segíts nekem, mert egyedül benned remélek, és segítségedre várok." A másik ember pedig azt mondja: „Isten nem képes megbocsátani nekem", és ez azért van, mert magához méri Istent, és tudja, hogy ha őt valaki így megbántaná, nem tudna megbocsátani neki. Tehát itt is kevélység van. Az alázatos részvéttel van, és megbocsátja a kapott sértést. A kevély nem bocsátja meg. És a kevély nem képes meghajtani a fejét és azt mondani: „Atyám, vétkeztem, bocsáss meg a te szegény bűnös fiadnak." De nem tudod, Júdás, hogy az Atya mindent megbocsát annak, aki őszinte, bűnbánó, alázatos szívvel kéri bocsánatát, és hajlandó feltámadni a jó életre?

— De bizonyos bűnök nem nyernek bocsánatot. Nem lehet megbocsátani azokat.

— Ezt mondod te. És igaz akkor, amikor az ember így akarja. De igazán, igazán mondom neked, Júdás, hogy a legnagyobb bűn után is, ha a bűnös az Atya lábához futna — ezért nevezik Atyának, Júdás, és az Atya végtelenül tökéletes -, és könnyezve esdekelne bocsánatért, felajánlva a kiengesztelést, elcsüggedés nélkül, az Atya módot adna neki a kiengesztelésre, hogy kiérdemelje bocsánatát, és üdvözítse lelkét.

— Akkor te azt mondod, hogy azok az emberek, akiket a Szentírás említ, s akik öngyilkosságot követtek el, helytelenül tettek?

— Tilos bárkit megölnünk, beleértve önmagunkat is. Rosszul tettek. Bizonyos esetekben még elnyerték Isten irgalmasságát, mert nem ismerték eléggé a jót. De amikor az Isten megvilágosított minden igazságot, és Leikével megerősítette a lelkeket, attól kezdve többé nem nyer bocsánatot az, aki reménytelenségében hal meg. Sem a halála utáni ítélet pillanatában, sem évszázadok után a Gehennában, sem az Utolsó ítéleten, sohasem. Isten keményszívűsége ez? Nem! Igazságossága. Isten azt mondja majd: „Te ítéltél, te, értelemmel és természetfeletti tudással megajándékozott teremtmény, akit én szabadnak teremtettem, te akartad követni az általad választott ösvényt, és azt mondtad:,Isten nem bocsát meg nekem. Örökre el vagyok választva tőle. Úgy látom, hogy bűnömért meg kell büntetnem magamat. Eltávozom az életből, hogy megmeneküljek a lelkiismeretfur- dalástól', anélkül, hogy gondoltál volna arra, hogy nem lettek volna többé lelkiismeretfurdalásaid, ha atyai keblemre jöttél volna. Ésamint ítéltél, úgy lesz részed benne. Én nem veszek erőszakot a szabadságon, amit adtam neked."

Ezt mondja majd az Örökkévaló az öngyilkosnak. Fontold meg, Júdás! Az élet ajándék, és szeretni kell. De milyen ajándék? Szent