A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
J77 — Na, ezt jól kitervelte az elvált feleséged! — Ö is csak tegnap óta tudja — jegyzi meg a férfi türelmetlenül. Irene Gerlach gúnyosan húzza el szépen festett ajkát: — A helyzet azért nem mentes egy kis csiklandósságtól, ugyebár? Az egyik lakásban ül egy nő, akivel már, a másikban meg egy, akivel még nem vagy összeházasodva! A férfi dühbe gurul. — Egész csomó lakásban ülnek olyan nők, akikkel még nem vagyok összeházasodva. . . - A hölgy idegesen elrohan... Pálffy úr egy ideig mereven nézi az ajtót, aztán odaballag a zongorához. Lapozgat a gyermekopera kottáiban, és egy kottalappal a billentyűkhöz ül. Előbb lapról játszik. Szigorú, egyszerű kánon, valamely régi, egyházi hangnemben. Aztán módosítja a hangnemet. Dórból c-moll lesz, c-mollból Esz-dúr. És lassan, egészen lassan kihámozódik egy új dallam. Oly egyszerű és megkapó, mintha két kislány énekelne üde gyermekhangon, nyári réten, hűvös hegyi tónál, amelyben a kék ég tükröződik. Az ég, amely minden okoskodásnál magasabb, s amely - nak napja melegíti és beragyogja a teremtményeket, anélkül, hogy különbséget tenne jók és gonoszak és langymelegek között. * * * Ebben az utolsó pár soros kis eszmefuttatásban nagyon-nagyon mélyenszántó elmélkedés van — a házaséletünk kezdetéről. Lapról játszik — úgy, ahogyan általában mindenki kezdeni szokta. Szigorú, egyszerű kánon — a házasság — valamely régi egyházi hangnemben. A „kánon” más-más ütemnél belépő többszólamú, azonos dallam. Mindkét boldogságkergető ugyanazt a dallamot énekli. Kezdi az egyik. . . a másik is észbekap, kicsit talán lemaradva ö IS CSAK ENEKLI UGYANAZT. . . így ismételgetik újra és újra kezdve, egymás szavába vágva, a másik dallamát keresztezve a saját szólamukat. . . — régi egyházi hangnemben - talán, de mindkettő csak a magáét kergeti. .. mind a kettő nagyon is pontosan tudja, mikor kell belépni, újra kezdeni, közbevágni. . . Mindkettejüknek, férjnek is, feleségnek is megvan a maga előre elképzelt, külön boldogságigénye, s mégha talán ez valamely régies egyházi hangnemből is indulna ki — végeredményben a másikat soha be nem váró, soha utol nem érő egyéni bol- dogságkergetés. Ez a kezdet! Aztán módosítja a hangnemet — a dórból (vagyis C-dúrból) c-moll lesz. A nagytere kistercre szűkül le. Lágyul a boldogságkeresés eddigi kemény hangsora. Az igényeket, boldogságelképzelésüket ösz- sze kell hangolniuk. . . Eddig keményen, minden kompromisszum le
