A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
378 hetősége nélkül egyre csak Én, Én, Én boldog akarok lenni. Értsd meg, ÉN BOLDOG AKAROK LENNI, és ehhez tartsd magad. . . Most jön egy kis megalkuvás: belátom, együtt kell boldognak lennünk! Kompromisszum: leszállítom az igényeimet (E-ből Esz!) — nagytere helyett kistere. Immár ketten összetartozunk — nem két külön, hanem két összetartozó fél, és nincsen két külön boldogság — csak egyetlenegy közös. Hát egyénileg le kell szűkíteni a nagyter- cet, a nagy elképzeléseket leszűkíteni a realitásokhoz. .. Ez lágyabbá teszi a hangsort: mi együtt akarunk boldogok lenni, nekünk együtt kell boldogulnunk. És most a c-mollból Esz-dúr lesz. Tehát az új, közös dalnak, a közös boldogságkeresésnek a kiindulása a leszűkített tere befejező hangja: az együtt megtalált új, közös boldogságalapból kell kiindulnunk. Nem a régi, házasság előtti elképzeléseimet hajtogatom újra és újra, nem azon ábrándozom (talán mélabúsan), hogy Én hogyan akartam boldog lenni, hanem együtt indulunk ki az együtt felismert, összehangolt, egymásért leszűkített, közös elképzelésből. Ez már nem moll, hanem újra dúr! Könyörtelenül kemény skálája a felülemelkedésnek. De nem a másik fölé, hanem a saját önzésem fölé kell könyörtelenül fölemelkednem.Az előbb még a másikhoz kellett hozzá „lágyulnom”, hiszen az én „felem”, most azonban könyörtelenül alkalmazkodunk, kölcsönösen alkalmazkodunk egymáshoz, hiszen összetartozunk! A felismert közös boldogságot minden erővel meg kell keresnünk, meg kell találnunk: ez kemény küzdelem! De ez a kemény küzdelem már nem a másikkal szemben, hanem saját önzésem legyőzésére a másik boldogságáért folyik. Igen, a C-dúr- ból c-moll, a c-mollból Esz-dúr lesz ... és lassan, egészen lassan kihá- mozódik egy új, egészen új dallam. . . „olyan egyszerű és megkapó, mintha az egész család - szülők és gyerekek - együtt énekelnének nyári réten, hűvös hegyi tónál, amelyben a kék ég tükröződik. . .” Az Ég, amely minden okoskodásnál magasabb, itt nem lehet már spekulálni, hogy az ő elképzeléseit (és Isten akaratát) kijátszva keresem a magam különbejáratú boldogságát — hiszen az ég napja melegíti és beragyogja a teremtményeket anélkül, hogy különbséget tenne jók és rosszak és langymelegek között. . . Ha mi ezt magunkra vonatkoztatjuk, és egymásra tudnánk alkalmazni, nem várva azt, hogy mit ad a másik, milyen áldozatot hoz előbb ő — és akkor kezdek majd én is gondolkozni azon, hogy mivel kell nekem is „beszállnom”, milyen trükkel tudok kibújni a viszonzási „kötelezettség” alól. . . nem a másiktól várni a kezdeményezést, s talán akkor, ha nagyon muszáj, majd „csinálgatok” én is valamit.. . minden okoskodáson felülemelkedve egyformán melegíteni, akkor is, ha a másik gonosz vagy langymeleg, hogy az én kemény, önzésemet legyőző küzdelmem árán fellángoljon régi szerelmünk tüze, és összekapcsolódhassék az egész család a közös boldogság örömében. . . o©*©oe»©o®»©o®«©o®#©oe«ffio©*©o©«®oe«®oe»®o®*®oe«®o®«©offi
