A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

378 hetősége nélkül egyre csak Én, Én, Én boldog akarok lenni. Értsd meg, ÉN BOLDOG AKAROK LENNI, és ehhez tartsd magad. . . Most jön egy kis megalkuvás: belátom, együtt kell boldognak len­nünk! Kompromisszum: leszállítom az igényeimet (E-ből Esz!) — nagytere helyett kistere. Immár ketten összetartozunk — nem két külön, hanem két összetartozó fél, és nincsen két külön boldogság — csak egyetlenegy közös. Hát egyénileg le kell szűkíteni a nagyter- cet, a nagy elképzeléseket leszűkíteni a realitásokhoz. .. Ez lágyabbá teszi a hangsort: mi együtt akarunk boldogok lenni, nekünk együtt kell boldogulnunk. És most a c-mollból Esz-dúr lesz. Tehát az új, kö­zös dalnak, a közös boldogságkeresésnek a kiindulása a leszűkített tere befejező hangja: az együtt megtalált új, közös boldogságalapból kell kiindulnunk. Nem a régi, házasság előtti elképzeléseimet hajto­gatom újra és újra, nem azon ábrándozom (talán mélabúsan), hogy Én hogyan akartam boldog lenni, hanem együtt indulunk ki az együtt felismert, összehangolt, egymásért leszűkített, közös elképzelésből. Ez már nem moll, hanem újra dúr! Könyörtelenül kemény ská­lája a felülemelkedésnek. De nem a másik fölé, hanem a saját önzé­sem fölé kell könyörtelenül fölemelkednem.Az előbb még a másik­hoz kellett hozzá „lágyulnom”, hiszen az én „felem”, most azonban könyörtelenül alkalmazkodunk, kölcsönösen alkalmazkodunk egy­máshoz, hiszen összetartozunk! A felismert közös boldogságot min­den erővel meg kell keresnünk, meg kell találnunk: ez kemény küzde­lem! De ez a kemény küzdelem már nem a másikkal szemben, hanem saját önzésem legyőzésére a másik boldogságáért folyik. Igen, a C-dúr- ból c-moll, a c-mollból Esz-dúr lesz ... és lassan, egészen lassan kihá- mozódik egy új, egészen új dallam. . . „olyan egyszerű és megkapó, mintha az egész család - szülők és gyerekek - együtt énekelnének nyári réten, hűvös hegyi tónál, amelyben a kék ég tükröződik. . .” Az Ég, amely minden okoskodásnál magasabb, itt nem lehet már spekulálni, hogy az ő elképzeléseit (és Isten akaratát) kijátszva keresem a magam különbejáratú boldogságát — hiszen az ég napja melegíti és beragyogja a teremtményeket anélkül, hogy különbséget tenne jók és rosszak és langymelegek között. . . Ha mi ezt magunkra vonatkoztatjuk, és egymásra tudnánk alkalmazni, nem várva azt, hogy mit ad a másik, milyen áldozatot hoz előbb ő — és akkor kezdek majd én is gondolkozni azon, hogy mivel kell nekem is „beszállnom”, milyen trükkel tudok kibújni a viszonzási „kötelezettség” alól. . . nem a másiktól várni a kezdeményezést, s talán akkor, ha nagyon muszáj, majd „csinálgatok” én is valamit.. . minden okoskodáson fe­lülemelkedve egyformán melegíteni, akkor is, ha a másik gonosz vagy langymeleg, hogy az én kemény, önzésemet legyőző küzdelmem árán fellángoljon régi szerelmünk tüze, és összekapcsolódhassék az egész család a közös boldogság örömében. . . o©*©oe»©o®»©o®«©o®#©oe«ffio©*©o©«®oe«®oe»®o®*®oe«®o®«©offi

Next

/
Thumbnails
Contents