A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
376 most öt napon át a betegágyhoz láncolva várja, virrasztja tehetetlenül gyermeke állapotának jobbrafordulását. Ezekben a napokban kerül az édesanya kezébe az ikrek fényképe, amelyet a falusi fényképész beküldött annak a képeslapnak, ahol képszerkesztő a mama. Megdöbbenve kutatja, vajon mi lehetett az oka, hogy „Lotti” nem beszélt neki Lujziról. Felvillan benne a felismerés: ezért változott meg „Lotti” írása, jelleme. Az ikrek szülőt cseréltek! - Hazasiet. Lujzinak szólítja a leánykát, mire az meglepetten földre ejt jónéhány tányért. Az egész ebéd odaég ugyan a „hosszú gyónás és szótlan föloldozás” alatt, de mindketten kimondhatatlanul boldogok — csak az zavaró, hogy miért nem jelentkezik már több napja Lotti Bécsből (Post Restante: Nefelejcs 18)? Váratlanul cseng a telefon Bécsben. München! Izgatottan kérdezi az elvált feleség az apát, hogy nem beteg-e a kisleány. A meglepett apa csodálkozó kérdésére gyorsan ismerteti a mama a gyerekek „összeesküvését” ... az igazi Lujzi pedig belekiabálja a telefonba a mindkettejük lelkét szorongató, de ki nem mondható kérdést: — „Apu! Hazamenjünk?” — „Igen! Amilyen gyorsan csak tudtok! Repülőgéppel jöjjetek!” Édesanyja és testvérkéje megpillantása után egyszeribe gyógyulni kezd a beteg. („Az édesanya olyan orvosság, amit patikában nem lehet kapni!” — állapítja meg gyorsan az öreg „udvari tanácsos” háziorvos.) . . . Gyorsan szalad az eddig olyan lomhán cammogó idő. A gyerekeknek annyi sürgős megbeszélnivalója van! (A „pralinés hölgyről” anyának sohasem szabad tudnia! - figyelmezteti hazajött testvérét a kis beteg.) Este a mama a zongoratermébe küldi aludni a fáradtságát hiába tagadó apát, aki oly sok éjszakán át annyi aggodalommal őrizte a kis beteget. . . Alig érkezik körúti zongoratermébe a karmester — az ablakon kiszűrődő fényt meglátva váratlanul beállít a menyasszony. Élesen a férfi szemére veti, hogy napokon át letagadta magát a telefonban. — Értsd meg, Irén, egyszerűen képtelen voltam bárkivel beszélni! Súlyos beteg a gyerek! — Azonban már bizonyára meggyógyult, különben nem lennél itt, ugye, Ludwig!? — Kicsit jobban van már, de ott van mellette az édesanyja és Lujzi is. — Lujzi?! — kérdezi csodálkozva, mire a férfi röviden elmeséli az ikrek cseréjét.
