A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

3 74 Jelenleg a marxista ideológia és az egyház önértelmezése között az egyház jövendő feladatairól még mély szakadék tátong. Az egyház aktívan keresi helyét. Feladata, hogy a lelkipásztori szükségleteket politikailag érvényesen is bizonyítsa, vagyis a hívek állásfoglalásával. Érdekeit neki magának kell megfogalmaznia, a hívek körében az állás­pontokat kialakítania, és az állam felé szakszerűen képviselnie. Az egyház és állam közötti új politikai logikában annak is természetes­nek kellene lennie, hogy az egyház az „erőviszonyok" javulásával új igényekkel léphet fel, és az államnak tett minden engedményért meg­felelő ellenszolgáltatást kér. Az új érintkezési nyelv eltanulása, használata az előfeltétele annak, hogy az egyház kialakíthassa világos jogállását politikai és tár­sadalmi környezetében. Ez elsősorban saját területére vonatkozik, ahol konkréten megfogalmazott jogai vannak, mint pl. a hitoktatás, az ifjúsággal való foglalkozás, a pasztoráció, egyházi építkezések, egy­házi személyek feletti rendelkezés vonalán — vagyis a szabatosan megfogalmazott egyházi autonómia területén, ahol az állam ugyan felügyeletet gyakorol, de ahol utasításokkal nem avatkozhatna bele. A magyar egyház számára, mely az állammal való harmonikus együttélésből a háború után egy egészen másfajta egymás mellett élés­be jutott, talán az lenne a legfontosabb, hogy minél előbb eltanulja azt a differenciált magatartást, melyben egyaránt helye van a lojali­tásnak és a jogos szembenállásnak. Takáts Sándor ELŐBB LAPRÓL JÁTSZIK ­- aztán módosítja a hangnemet Gondolatok a házaséletút elejére Erich Kästnernek van egy világhírű ifjúsági regénye: Die doppelte Lőtteken, mely A két Lotti címen Tóth Eszter és Török Sándor fordításában magyarul is több százezer példányban jelent meg. Felnőtt szemmel olvasva hamar rájövünk, hogy ámbár a mese gyer­mektörténet, az író mondanivalója azonban felnőtteknek, de legalább is felnőttebbeknek is van szánva. * * *

Next

/
Thumbnails
Contents