A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

355 dalom átalakítását sürgette. Castello Branco rendszere alatt nevelés­ügyi tervet dolgozott ki, majd a parasztok önsegélyezési programját, és létrehozta az „Akció, Béke és Igazságosság” mozgalmát, ami miatt élesen bírálták a konzervatív körök. Helder Cámara európai kőrútjai során a latin-amerikai elnyomott milliók szószólója lett. Mint emlí­tettük, 1970-ben és 1972-ben megkapta a béke Nobel-díjat, de ezen­kívül sokkitüntetésben részesítették különféle mozgalmak, egyetemek. Beszédeit és írásait több kötetben adta ki. A nevezetesebbek: „Forradalom a béke által”;,,Az egyház és a kolonializmus”; „A hata­lom spirálja”; „Az igazságosság éhezése és szomjúhozása”; „A sivatag terméketlen”. Helder Camara az erőszakmentesség híve. Még 1968-ban elgon­dolását így magyarázta meg René Laurentin-nek: „Itt (ti. Brazíliában) mély és gyors változásokra van szükség. A struktúrákat kell forradal­mian átalakítani a társadalom peremére szorultak javára. A kiváltsá­gok kitéphetetlen gyökereket eresztettek. Az agrárreform törvénye papíron marad. Meg vagyok győződve, hogy a kiváltságosok erőszak­kal uralkodnak. Mégis azt gondolom, hogy nem lehet erőszakot al­kalmazni az erőszak ellen. És ezt evangéliumi indokok miatt (. . .) A berendezkedett erőszak ellen felkelő felszabadító háború imperia­lista háborúhoz vezetne, és Brazíliát új Vietnammá alakítaná át. Tisz­telem azok véleményét is, akik az erőszakhoz folyamodnak, de ezek kevesen vannak. Szerintem a forradalmat csak a tömegek hajtják vég­re. Nos, Latin-Amerika lakossága kétharmadának nincs társadalmi po­zíciója, vagy emberalatti körülmények között él. Ezeknek az embe­reknek rá kell ébredniök az élet értelmére, hogy tudják, miért halnak meg. Tizenöt év kell, hogy a tömegeket öntudatra ébresszék. A fel- szabadítási mozgalom nyomást akar gyakorolni a hatalmasokra: ez a jelenlegi óra követelménye. Aktívan, de békésen cselekszik, az em­ber jogai alapján; most ünnepeljük kihirdetésük 20. évfordulóját.” René Laurentin még számos részletet idéz az érsek nyilatkoza­taiból, majd megállapítja: „Végeredményben Helder Cámara egysze­rűen ember, püspök, brazil, aki komolyan vette az evangéliumot és az embereket. Számára a kettő ugyanazt jelenti. Gyakorlati ember, nem teoretikus. Felébreszti az emberekben az emberibb lét vágyát és a re­ménységet. Számára a lényeges az, hogy Isten szeretete az embersze- retetben valósul meg, mert különben hazug lenne. Ez az evidencia az élete. Innen ered az az adománya, hogy mindenütt jelen van, ké­pes hathatósan megsokszorozni magát. Minden új vendég, új arc szá­mára nyitott, készséges, határtalanul kitárul az emberek felé.” Laurentin később még hozzáfűzi: az érsek szemlélődő, imádkozó em­ber. Reggel 4-kor kel (keveset alszik), hosszan imádkozik. De az ima

Next

/
Thumbnails
Contents