A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

345

„Higgyünk a hihetetlenben”, és a lehetetlennek tűnőt is meg fogjuk tenni! A szentek esztelenségeit, józan hétköznapi embertől meg nem értett magatartásukat, vállalkozásukat, áldozatukat ennek a képnek a fényében kell megérteni. Ha magunk kapunk hívást a jó Istentől, talán különlegesen nehéz egyéni utakra is, az a kérdés, hogy Jézus hív-e bennünket. A világ mindig csodálkozik, a világ sokszor csóválja a fejét, a világ gyakran megbotránkozik, amikor komolyra veszik Krisztust. Ez az a szent esztelenség, amelyet vállalni kell.

* * *

Szent Pál szerint a kereszt oktalansága, a kereszt bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél. A szentek jól választottak, amikor mindent odaadtak, s ráléptek a bizonytalan utakra. Teréz anyát igazolta az Isten, hogy mikor kijött az előkelő leányiskolából, a biztonságból, a kényelemből a bizonytalan, új útra — mert Ö hívta —, az úton vele volt, és vállalkozását megáldotta. Bár lennénk mindig nagylelkűek Isten hívásának meghallásában és követésében is! Megtapasztalnánk Szent Ignác biztatását: Istent nem lehet felülmúlni nagylelkűségben.

Augusztus 19 - ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP AZ ÖRÖMHÍR MINDENKINEK SZÓL

A szentmise olvasmányai: íz 56,1.6—7: Én vezetem népem fiait.

Róm 11,13—15.29—32: Isten hívása és adományai visszavonhatatlanok.

Mt 15,21—28: A kánaáni asszony nagy hite.

„Asszony, nagy a te hited."

Annak a hitnek a dicsérete a legmegfelelőbb, a legfenségesebb ajakról, Jézus ajkáról hangzik el, amelyről a múlt héten is szó volt, mikor Péter a vízen járt. Az evangélium témája a kánaáni asszony nagy hite.

* * *

Kiderül, hogy amikor szükségében leánya egészségéért aggódva az Úrhoz megy, azt az anyai szeret etet, segítőkészséget azúristen vezette. ,,En vezetem őket” — biztatta az Úr népét már Izajás által. Biztat bennünket is mindig, ha a jószándék, a többre törekvés, Isten- és emberszolgálat gondolatai fölmerülnek a lelkűnkben. S az az Isten, aki hívott, hűséges is. Nem bánja meg adományait. Nem bánta adományát, kijelentéseit, kincsét, amit rábízott a választott népre, hanem beteljesítette. Nem bánja meg ígéreteit, hívását, kegyelmét, me-