A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
346 lyet ránk pazarol, hanem a gyümölcsét akarja látni. Egyet követel csak: higgyünk abban, aki meghívott, aki mellettünk van, s aki minden körülmények között, minden nehézségek ellenére győzni tud bennünk is. A keleti gazdag lakomákon két fogás között kenyérbe, kenyérbélbe törölték zsíros ujjúkat a lakomázók, s azt maguk mögé dobták. A koldusok és a kutyák fölszedegették azt. Ezek „az urak asztaláról lehulló morzsák”. Nem is morzsák azok, hanem kény érdarabok. Zsíros, jó falatok, amelyekről Jézus a kánaáni asszonyhoz szól, a pogányhoz, aki leánya gyógyulása érdekében borul eléje. Keménynek, talán szívtelennek tűnik az első hallásra. Ha mi nem a történelmi keretben látjuk, aminek az előzménye éppen az úri lakomáknak föntebb említett leírása. Az Úr szívének megváltó szándéka, szeretete mindenkit átölel. De mert emberalakban, emberek között kezdte munkáját, az emberi keretek kötötték őt is. Egy bizonyos helyen dolgozott, bizonyos emberek hallották, látták, érezhették szavának, kezének simogató, fölemelő erejét. Az Ő küldetése elsősorban a választott néphez történik, ezek voltak előkészítve az ószövetségi ígéretek alapján a Messiás jövetelére. Ez volt az emberi miliő, az emberi keret, amelyben indulnia kellett. Szent Pál apostol is úgy érezte, hogy mindenkinek adósa, és apostoli buzgóságában szerette volna az egész világot bejárni. Végigjárta Palesztinát, Szíriát, Kisázsiát, Görögországot. Megfordult Rómában, Spanyolországban. De az emberi korlátok megszabták az ő működési területét is. Vágyak embere, nagy vágyak embere az apostoli ember, mint Dániel prófétát a vágyak emberének mondotta Isten angyala. Vágya, üdvözítő szándéka, segítőkészsége átöleli az egész világot: ebben katolikus. De abban a keretben, azok között a körülmények között, ahova éppen őt állította az Isten, meg kell tennie a saját feladatát. Azzal dicsőíti az Istent, azzal építi az Isten országát. * * * Nem volt elutasító az Úr szava az asszonyhoz. Hitét akarta próbára tenni, s mert a hitben gyermeke szeretetétől sürgetett asz- szony erős volt, hite győzelmet aratott. A leánya meggyógyult. Ha hisztek, csodákat láttok, ígérte az Úr, s talán azért látunk olyan kevés csodát ma saját életünkben és közösségi vonatkozásban, mert megfogyatkozott a hit.