A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

319

14. Mit akarnál csinálni, ha ott lennél?

— Üldögélni és televíziót nézni.

15. Volna valami más, amit mondani akarsz?

— Igen. Azt hiszem, az Isten szoknyát visel.

Timea, 10 éves

* * * * * * * *********************************

TISZAALPÁR 83

Egyre nagyobb megbecsülést vív ki magának Magyarországon a Szeretetszolgálat nevű szervezet, amely kezdetben abból a célból alakult, hogy a szétszóratásban élő öreg szerzetesekről gondoskodjék. Napjainkban több szociális intézményt tartanak fönn, amelyben mozgássérült, siket, értelmi fogyatékos gyermekeket gondoznak. Az alábbi írásban egy hazai fiatal számol be tiszaalpári életének egy napjáról. Ebben a községben egy régi, üresen álló épületben nyaranta értelmi fogyatékos gyermekeket nyaraltatnak önkéntes, lelkes fiatalok ingyenes szolgálatként. Ezeknek a nyaraknak szeretetlégköréből nyújt ez az írás egy kis ízelítőt.

Magamtól ébredek. A szobában majdnem sötét van, a hajnali nap első sugarai játszanak félig nyitott szemem előtt. Lassan körülnézek, de egyedül vagyok a szobában. - Jaj! Késésben vagyok! - pedig még csak öt óra. Hirtelen elfelejtem álmaimat, s törölközővel a vállamon futok a mosdóba. Itt már komoly nyüzsgés folyik. Minden csapnál csoportban állnak, és fogat mosnak szótlanul, hisz ilyen korán még a beszéd is nehéz. Azért vidám mosollyal üdvözöljük egymást, s néha felnevetünk, ha eszünkbe jut egy-egy közös emlék az elmúlt napokból.

Sietve kell átöltöznöm, néhány perc, és kezdődik a szentmise. Mire elbotorkálok a templomig, már mindenki bent ül, a papot is felöltöztették.

Az oltár körül állunk, hiszen összetartozunk, s nemcsak a munkát jó együtt végezni, hanem az imát is. - Még sincs itt mindenki. Vannak, akik a korán kelő gyermekeket öltöztetik, és vigyáznak a többiek álmára.

Öriási nyüzsgés folyik a reggeliző asztal körül. Tányérok és bögrék repülnek, gyerekek mászkálnak az asztalok és székek alatt, riadt lányok futnak le és fel, hogy megakadályozzák a nagyobb pusztításo-