A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
315 szánalmát, szeretetét. Jézus a leggyakrabban még a csoda előtt feltételezi a hitet: e megelőző hit, vagyis az üdvösség üzenete előtt való megnyílás és a megtérési készség hiányában nem tesz .jeleket”. A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.” Erre azok otthagyták a tömeget,és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgyhogy az már majdnem megtelt. De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törőd öl azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek,és rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt,és nagy csend lett. Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” Azokat nagy félelem fogta el, és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?” Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ö ottmaradt a tó partján. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógái elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borulás esedezve kérte: „A kislányom halálán van, jöjj el, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már, és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen,és hátulról megérintette a ruháját. Azt gondolta magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” Azonnal meg is szűnt a vérzése, és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg, és te még azt kérdezed: Ki érintett engem?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. „Leányom — mondta neki -, hited meggyógyított. Menj békével,és maradj egészséges.” Még beszélt, amikor a zsinagógái elöljáró házából ezt ahírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógái elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Mikor odaértek a zsinagógái elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót és jajgatót talált. Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”
