A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

316

Azok kinevették. Ö azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum — vagyis: Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkétéves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

Jézus Názáretben. Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt? — kérdezték. — Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” Szóval megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. Ö maga is csodálkozott hitetlenségükön.

(Mk 4,35—41; 5,21—6,6)

Moser Ágoston

KISKAMASZOK ISTENE

(Második és befejező rész)

1. Mit gondolsz az Istenről, és hogyan néz ki?

— Hát, senki se látta, de Ö egy különleges Valaki mindazokhoz, akik hisznek.

2. Mit gondolsz, az Isten mit csinál?

— Vigyáz az emberekre, megbocsátja bűneiket, és gondoskodik róluk.

3. Milyennek gondolod a mennyországot?

— Sose láttam, más se, de azt gondolom, hogy gyönyörűen néz ki, és boldoggá teszi az embert.

4. De mi van a mennyországban, hogy gyönyörűen néz ki?

— Nem tudom.

5. Mit fogsz csinálni, amikor a mennyországba jutsz?