A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

308

felgyógyult, akkor újra felmerült a kérdés, hogy most mi is az Isten szándéka vele. P. Csávossy ekkor a Népleányokhoz irányította. Ott is megpróbálkozott az életmóddal, de úgy érezte, hogy ez a teljesen aktív életmód nem neki való, és ezért tovább keresett. Ajánlották neki, hogy alapítson egy olyan szerzetet, amilyet ő elképzelt. Ebbe nem akart először belefogni, hanem inkább külföldön próbált keresni olyan szerzetet, ami az ő elképzelésének megfelelt. Amikor aztán semmiképpen sem talált ilyen szerzetet, akkor mégis rászánta magát P. Csávossy bátorítására, hogy megalapítja a szerzetet. Sikerült is találnia néhány vállalkozót, akikkel közösen próbálták ezt a tervet megvalósítani.

VR: — Megkérjük az Unum kongregáció másik tagját, Kiss Máriát, hogy ismertesse röviden a P. Csávossy közreműködésével alapított szerzetesközösség történetét.

KM: — A szerzet az első püspöki jóváhagyást 1938-ban kapta meg a Csanádi egyházmegyére. Alapítónőnk, Mester Margit Mária anya Szeged külvárosában akarta megkezdeni a működést egy napközi otthonos óvodával, de az építkezések elhúzódása miatt az akkor rövid időre Magyarországhoz csatolt Kassa egyik szegénynegyedében vették át a testvérek ugyancsak egy napköziotthon vezetését és családok lelki gondozását. 1941-től Szegeden, 1943-tól Abonyban,és 1945- től Budapesten is működtek a testvérek. Legnagyobb részben hitoktatással, hit- buzgalmi folyóiratok kiadásával és terjesztésével, családi apostol kodással foglalkoztak. Magyarországon a háború szétszórta a fiatal közösség tagjait. Az 1945-ös újrakezdés után pedig a szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása vetett végett a megkezdett szerzetesi életformának. 1970 óta a svájci churi egyházmegyében is kaptak a testvérek püspöki jóváhagyást, és itt a hitoktatásban, világi lelkipásztori segítők tanfolyamának szervezési munkájában és egyéb egyházi szolgálatban dolgoznak.

VR: — Visszatérve P. Csávossy életrajzához, ismét Huba Judit testvért kérdezzük az atya utolsó éveiről.

HJ: - A háború utáni években újra provinciálissá nevezték ki, és ebben az időben a Manrézában élt. Ezt a Manrézát egyébként ő a saját családi vagyonából, örökségéből építette föl. Az itt töltött időnek az vetett véget, hogy a Manrézát államosították. 1951. május 7-én P. Csávossyt elfogták. Hét és fél évi börtönre ítélték, amit azonban nem töltött le egészen, mert közbejöttek az 1956-os események. Akkor kiszabadult, és utána már nem vitték vissza, annál is inkább, mert hiszen akkor már meglehetősen idős volt. Pannonhalmára került, először ideiglenesen, majd egy kis időt ezután Budapesten töltött, de később véglegesen visszament Pannonhalmára, és ott is maradt egészen haláláig. 1972. október 22-én halt meg, két nappal 89. születésnapja előtt.

VR: — Befejezésül ismét Kiss Mária testvért kérdezzük P. Csávossyval kapcsolatos személyes élményeiről.

KM: — P. Csávossy életében tulajdonképpen az kapott meg, hogy milyen nagy változáson ment keresztül idős korára. Fiatalabb korában hihetetlenül szigorú volt önmagával szemben is és másokkal szemben is. A legkisebb előírásnak is a legpontosabb betartását követelte meg, és ebben következetes volt. Idős ko-