A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

297

mérői s a végső aratásról beszél. Isteni magvető volt Ű, aki az Atya üzenetét, az üdvözítés boldogító hírét. Isten szeretetének mindennél jobb hírét akarta lelkűnkbe elhinteni, és szerette volna, hogy az gyümölcsöt teremjen. Az egyesek lelkében s a közösség javára, az egész világ üdvösségére. Biztat bennünket, hogy Isten azért adja kegyelmét, mint növesztő, áldott tavaszi esőt, hogy meghozza az eredményt. Ne térjen vissza eredménytelenül, gyümölcstelenül Őhozzá.

* * *

A világ sóvárgása, vágya a szebb, a jobb, a béke, a megváltás s az üdvösség után, amiről Szent Pál azt mondja, ,,az egész teremtett világ sóvárog és vágyakozik”, megint az isteni magvetőnek a szerepéről, magvetésének sorsáról beszél. Az egész világot átadta neki az Atya, s neki az átalakított, megváltott világot kell visszaadnia az Atyának. ,,Hallottam nevetni az esőt, hallottam sírni a vasat” — írta a szomorú sorsú fiatal magyar költő a világ nagy vágyakozásáról és a gyümölcstermés reményéről.

* * *

Önfegyelmezéssel, magam megtagadásával törögetem-e lelkem talaját, hogy porhanyóbb legyen és készségesebb Isten igéjének befogadására? Az imádság növel tető, gyümölcsöt érlelő kegyelmi esőjével áztatom-e, hogy valóban termést hozzak az örök életre? Jaj, nehogy terméketlen fügefák legyünk, amelyikre azt mondja a gazda: ,,Vágd ki!” Minek foglalja itt a helyet, és szívja el az éltető nedveket az élni akaró többi növénytől?

Imádkozzunk, akár a középkori himnuszköltő megrázó bánatával, akár kedves papköltőnk, Sík Sándor fohászával — de imádkozzunk, hogy gyümölcstelen fák, hogy terméketlen ugar ne legyünk, ne maradjunk.

Fügebokrom rég nem termő, ága száraz, nem zöldellő, ki kell xúgni, tűzre vetni, ha úgy szánod, mint érdemli.

De idén még hadd maradjon, trágyát lásson, kapát kapjon: s ha ez mind hiába lészen, sírva mondom, akkor égjen!

Lavardin: Himnusz az Istenséghez