A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
298 A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, A meddőségtől, a lanyhaságtól, A naptalan és esőtelen égtől; Ments meg, Uram, a szürkeségtől. Ne hagyj, Uram, megülepednem, Sem eszmében, se kényelemben. Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, S nem vágyni többre kis mai magamnál. Sík Sándor: Ments meg, Uram Július 22 - ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP ISTEN TÜRELME A BŰNÖS VILÁGGAL A szentmise olvasmányai: Bölcs 12,13.16-19: Bűn és bűnbánót. Rám 8,26-27: A Lélek fohászkodik bennünk. Mt 13,24-43: A búza és a konkoly az Isten vetésében. Az evangéliumban folytatódik Jézus nagy példabeszéde a magvetőről, a magról és a magnak a sorsáról. Hogy konkoly van a világban, gaz, ellenség és buktató, a magnak a sorsa küzdelmes és az eredmény bizonytalan - az mindennapi szomorú tapasztalatunk egyéni és közösségi vonalon is. * * * Az okát a Bölcsesség Könyve megmondja: Betört a világba a bűn, s a bűnbánattal lehet kiirtani, gyomlálni, elégetni a gazt, a konkolyt, ami a lelkűnkben terem. A konkoly körül az a nagy probléma, hogy sokszor magunk dédelgetjük konkolyainkat, és talán Isten szép termésének tartjuk. Aki ismeri az emberi szív mélységeit, s ismeri azokat a huncutságokat, amelyekkel próbáljuk önmagunkat is becsapni, beismeri ezt. * * * Csak a Lélek, a Jézus Lelke segíthet rajtunk. Ö tud megtanítani bennünket helyesen imádkozni, Ö tudja, mire van igazán szükségünk: tőle kapjuk a fényt is, hogy tisztán lássunk, s tőle kapjuk az erőt is, hogy a meglátott fény utján haladni tudjunk. Másképp az ember becsapja magát. * * *