A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
290 Bizony nem kell a harmadik világba és a színesek közé elmenni, hogy észrevegyük, mit kellene tenni a saját területünkön, ahol mi is tudunk segíteni. Úgy, mint amikor a magyar irodalomban Móra Ferenc a szögedi határban járva rádöbbent az ottani embertelen szegénységre, úgy érezte — minthogy közülük való —, őt küldi ez a szegény tömeg, hogy szószólója legyen. Meg amikor a puszták népe közül származó Illyés Gyula megírta a „Puszták népe"c. könyvét, és feltárta az igazságtalanságokat, rámutatott arra a nyomorúságra, amely mellett talán jóindulatú emberek is könnyen elmentek, mert nem volt szemük észrevenni. A keresztény ember szeme tisztán lát, és vállalja a saját felelősségteljes hozzáállását, meg kell tegyen mindent, hogy szavát fölemelje, erejét odategye azok ereje mellé, akik a súlyos igazságtalanság kinövéseit, bántó, fájó sebeit gyógyítani, enyhíteni akarják a világban. Valóban legyen azok szószólója, akiknek nincsen hangjuk, mert nem ismerik a kapcsolatokat, az utakat a hírközlő szervekhez, az újságokhoz, és sokszor műveltségük is kevés, nem tudják kikiáltani, mi fáj nekik annyira. Ha valakinek, a keresztény embernek észre kell vennie azt, aki az emberi történelem országútján kifosztottan, félholtan, sebzetten ott maradt, mert kifosztották, megsebezték a rablók. Nem kell késsel, nem kell karddal, nem kell ütlegekkel megsebezni, félholttá tenni, kifosztani valakit. Törvényekkel is meg lehet azt tenni, hisz a hatalom, a törvényhozás azok kezében van, akik az élet napos oldalán születtek, vagy odakerültek. Gazdasági fogásokkal és mindeféle más furfanggal mindig megtalálták a módot a gyengébb elnyomására, a szegények kifosztására. És sokszor némák voltak, akiknek kiáltani- ok kellett volna. Ezért imádkozzunk, hogy az evangelizációval, az evangéliuma szeretethír, a jóhír meghirdetésével járjon mindig együtt annak lényeges elemeképpen az igazságosság követelménye. Az Isten a földet minden ember javára teremtette; kapjon meg abból mindenki annyit, amennyi az emberi méltóságot megilleti, ami mindenkit — egyént, csoportot, kisebbségeket, más fajtákat, más színeket — segít méltóbb emberi életet élni. De hogy ne csak üres kiabálás vagy keserű lázadás legyen a keresztény ember magatartása, nagyon üdvös lenne az utolsó pápák nagy szociális enciklikáit, a világ rendezéséről mondott vagy írott dokumentumait olvasgatni. XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápa kétségtelen világossággal megmondotta, mi az Egyház álláspontja, s mi a hivők kötelessége. Bár jobban ismernénk a tanításukat, bár jobban követnénk intelmeiket! □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□
