A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

291

MISSZIÓS:. . . a világot sújtó éhínség leküzdése.

Megdöbbentő az, hogy amikor a jóléti társadalomban Nyugaton, Amerikában, a 33. délkör fölött az emberek nem győznek eleget futni, tornázni, sportolni és fogyókúrákra költeni, mert túleszik és túlisszák magukat (átlagosan 1000 kalóriával többet vesznek föl szervezetükbe naponta, mint kellene), addig a világ nagy része, kb. egy- harmada éhesen tér nyugovóra. Nemcsak arról van szó, hogy a világnak egyes részeit időnként éhínség sújtja, mert szárazság miatt elpusztulnak az állatok, kiszárad a növényzet. Itt a krónikus éhínség és nyomor példájával állunk szemben.

A nagy kérdés, amire az ima- apostolság imáinkat kéri, és imánkon túli áldozathozatalt és közbenjárásunkat és közreműködésünket — a nagy kérdés az, hogy kiküszöböljük a világon az éhínséget. A szakértők véleménye szerint ahhoz kétség nem férhet, hogy a mai technikánkkal, termelési módszereinkkel — ahogy „hozzá tudunk állni" a dolgokhoz, ha akarjuk —, meg tudnánk szüntetni az éhséget. Nem a termelésben, hanem az elosztásban van a nagy hiba.

Egyes országokban, pl. Amerikában azért fizetik a farmert, hogy ne termeljen, ne vessen többet, mert a piacra dobott áru leverné az árakat. Nem egyszerű ez a kérdés. Gazdasági szakértők hozzáállása kell ide, s a világ vezetőinek komoly nekifo- gása, hogy a világ mindenki számára adott anyagi javait mindenki javára fel is használják. Ha itt-ott a Szahara alatt övezetből filmeket mutatnak a missziósok vagy a világ táplálásával foglalkozó szervezetek, nem akarunk hinni a szemünknek. Nem akarjuk elhinni, hogy a XX. században történhet ilyesmi, de megtörténik. Amint hozzáértő emberek már régen megmondották, a mai embernek nem az eszével és nem a kezével van a probléma. Az esze mindent kitalál, a keze szin-