A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
27 je következett. A szentélyben ott állt a füstölőoltár, akitett kenyerek asztala és a hétágú mécstartó. A szentek szentjében őrizték régen a szövetség ládáját (frigyszekrényt): ez most hiányzott, mert 587-ben a templommal együtt szétrombolták. A názáreti próféta „vidékről” jön. A városban a főpapok, írástudók már kezdettől fogva gyanús szemmel nézik: miféle új tanokat hirdet? Megváltoztatja, rosszul értelmezi a törvényt, elszédíti a népet. . . A rómaiak emberei - kormányzók, helytartók - pedig politikai lázadástól félnek. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus számtalanszor összeütközik a vallási és politikai vezetőkkel. A farizeusok a kor hivatalos Judaizmusát” képviselték, ők voltak a Jámborok”, a „tiszták”. Lenézték a népet, amely nem ismerte a Törvényt; távol tartották magukat azoktól a zsidóktól, akik a nem zsidókkal, pogá- nyokkal érintkezve „kompromittálták” magukat. Ezek a farizeusok tisztelték Isten törvényét, vallásosak is voltak. A Törvényen kívül aprólékosan megtartották a vallási szokásokat is (pl. tisztálkodás). Tulajdonképpen ők képviselték — vallási és társadalmi szempontból — a nép pártját a szadduceus arisztokráciával szemben. A szad- duceusok gazdag patrícius és papi családokból kerültek ki. Igen sok pap hozzájuk tartozott. (Nevüket a Salamon korabeli főpaptól, Szádoktól kapták.) Vallásilag és politikailag konzervatívok voltak. Bizonyos tanbeli kérdésekben (pl. feltámadás) éles ellentétben álltak a farizeusokkal. Kaifás is szadduceus volt. Az írástudók a kor teológusai: szakemberek a vallási tudományokban. Ök voltak az írások magyarázói, a „rabbik”, a „mesterek”. Az esszénusok különálló közösséget alkottak a Holt-tenger partján. Életüket jól ismerjük 1947 óta, amikor Qumránban felfedezték a szabályzataikat tartalmazó tekercseket. A világtól elkülönülve szigorú életet éltek; a világosság, az igazság fiainak tartották magukat. Valószínűleg Keresztelő János is az ő körükből került ki. A zelóták zsidó nacionalisták, politikai lázadók, „ellenállók” a római hatalommal szemben. A Törvény iránti hűség ihlette ellenállásukat, amely majd a Róma ellenes felkeléshez, a „zsidó háborúhoz” és Jeruzsálem pusztulásához vezet. A „szamaritánusok” , Szamaria lakói az északi királyság bukása után (721) idekerült gyarmatosok leszármazottai. Ök nem a jeruzsálemi templomban, hanem a Garizim hegyén emelt templomban végezték az istentiszteletet; csak a Biblia első öt könyvét fogadták el. Ök is várták egy messiási személyiség, új Mózes eljövetelét. Ezek voltak a főbb vallási-politikai áramlatok, amelyek között lefolyt Jézus működése. A názáreti Jézus tehát időben, térben, kultúrában elhelyezhető történelmi, valós személyiség. Isten Fia beletestesült egy ország, egy nép konkrét valóságába.
