A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
256 Magyary Csilla ÉNEK A SZENTLÉLEKHEZ Isten szent Lelke, a telkembe égtél, felmelegedtem Lánglelked tüzénél, beláttam: minden hiúság a földön, a bűn rabsága Sátán-sötét börtön. Lélekben szabaddá csak az lehet, ki befogadja égő Lelkedet; Te megvigasztalsz, megvilágosítasz. Te értelmet és bölcsességet szítasz. Megerősítesz minden küzdelemben. Győzni segítesz bősz Lucifer ellen. Ha nem látom utam, fényed lobog, mutatva, hol laknak a boldogok. Igazságod vezet, és Te viszed lobogóként előttem a hitet, s élő reménnyel töltőd telkemet, Isten legégőbb lángja: Szeretet. Te égő Lélek, tűzzel teli égi Láng, gyújts fel tüzeddel, és fényeddel szállj le ránk, mert a Te napod melegít és éltet, egyedül Te vagy forrása a fénynek. Isten békéje, hófehér Galamb, töltsd be lelkem, hogy zengjen, mint harang, bongva-kongva Téged énekeljen földön és örökké fenn a mennyben. Atya—Fiú—Lélek, három-egy Isten, Téged dicsér a mindenségben minden, s angyalok fújnak Néked harsonát most s az örökkévalóságon át! Sajgó Szabolcs MIELŐTT ELMEGYEK Hozd halkan székedet (Sedre még ráhajolnék mieló'tt elmegyek Ne szólj az őszi lombról mesélj a virágos almaágról mielőtt elmegyek Fülelj a virradatra semmit ne adj a tűnő napra mielőtt elmegyek
