A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

257

Amikor a Szentaíya 1982- ooooooooooooooooocoooooooo ben Fatimában járt, május 13-án

(egy évvel az ellene elkövetett MÚLT ÉS JELEN

merénylet után) a világot felajánlotta Szűz Mária szeplőtelen Szí- oooooooooooooooooooooooooo vének. Maga az a tény, hogy ezt

pontosan Fatimában tette, nyilvánvalóan mutatja, hogy a pápa ünnepélyes aktusát kapcsolatba akarta hozni a fatimai üzenettel, a Szűzanyának Fatimában 1917-ben kifejezett kívánságával. A pápa azt is kívánta, hogy minden püspöktársa lélekben egyesüljön vele, az egyetemes Egyház fő pásztorával.

1983. október 16-án, a püspöki szinódus során, ugyanannak a vasárnapi misének a végén, amelyben a horvát származású, Olaszországban élt kapucinust, Leopoldo Mandiéot szentté avatta, a Szentatya megújította a felajánlást, ez alkalommal a szinódus atyáitól, vagyis a világ püspöki karának egy tekintélyes részétől körülvéve.

Végül a megváltás szentévének vége felé, Urunk megtestesülésének hírüladásán (Gyümölcsoltó Boldogasszonykor), 1984. március

Nagy Ferenc

A VILÁG FELAJÁNLÁSA MÁRIA SZÍVÉNEK

25-én (vagy 24-én: idén 24-re esett az ünnep) a pápával együtt a helyi főpásztorok, ki-ki a maga székesegyházában, és a világ plébánosai is újból elvégezték ezt az ünnepélyes felajánlást. A Szentszék előre megküldte a helyi egyházaknak a pápai felajánló ima szövegét, és kérte a főpásztorokat, hogy csatlakozzanak a pápához. Valószínű, hogy a püspökök és a plébánosok egy része nem végezte el a felajánlást; mások inkább csak a saját egyházmegyéjüket ajánlották fel, vagy annak felajánlását újították meg; ismét mások későbbre halasztották a felajánlást.

* * * *

II. János Pál pápa a három alkalommal részben azonos, részben módosított imaszöveget használt. A szöveg meglehetősen hosszú. Egyes részei inkább az elmélkedés, mint a felajánló ima jellegét viselik.

Kezdő fohásza a hagyományos Mária-imádság: „Oltalmad alá menekülünk, Istennek szent Anyja!” Mária minden ember és minden nép Anyja; ismer minden emberi szenvedést és emberi reményt, „öleld