A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

253 történik. S nem árt azt szóról szóra megtanulnunk, és sokszor elmon­danunk családunk, gyermekeink felé, akikért imádkozunk, akikért aggódunk, akikre szeretettel gondolunk. Akikkel kapcsolatban min­den jószándékunk, szeretetünk ellenére érezzük, hogy gyarlók va­gyunk ahhoz, hogy igazán segítsünk rajtuk. Hát segítsen rajtuk a mi mindenható istenünk. ,A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az A- tyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatok­kal!" A bölcselők iparkodtak megtalálni azokat a fogalmakat, azo­kat a szavakat, amelyek a kimondhatatlan titkot közel tudnák hozni a kutató emberi értelemhez. Lé­nyeg, állag, személyiség, vonatko­zás gyarló emberi fogalmak, hogy a titkot valahogy megközelítsük. A hittudósok próbálták rendszer­be foglalni azt, amiről Jézus el­ejtett megjegyzésekben vagy po­zitív kijelentő mondatokban érte­sített bennünket, hogy Ö az A- tyától jött, Ö és az Atya egy, hogy Ö majd elküldi a Szendéi­ket, aki az Atya Lelke és az Ő Lelke, aki az övéből lesz majd, és azt adja nekünk, s akinek a je­lével meg kell jelölni azokat, akik az Ö tanítását elfogadják, amikor három névben s mégis egy Istenben kell őket megkeresztelni: az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Költők és művészek képeikben, hasonlataikban, gyönyörű és megrázó művészi alkotásokban próbálták az emberi lelket fölemelni a Teremtő dicséretéhez, próbálták vele a Messiás, a Megváltó megren­dítő szerepét érzékeltetni, próbáltak vele a szeretet lelkében, derűjé­ben, békéjében és fényességében élni. ,,lme, hitünk nagy titka" — hív­ja fel hitvallásra a hivő közösséget úrfelmutatás után a pap, amikor kenyér és bor színe alatt jelekben ott van az oltáron megjelenítve a megváltó egyetlen áldozat. Ha elménkkel meg nem fogjuk, hitünk­kel megfoghatjuk. ,,lme, hitünk legjobb titka" — kiáltja a Szenthá­romság ünnepén az Egyház és az írás a világba; föl nem fogod, de él­hetsz ennek a hitnek az erejében, bizalommal nézve az égre, hogy ott gondviselő Atyánk van. Bizalommal indulva Jézus útján, hogy Ő a Fiú, akit az Atya küldött, aki mellett tanúságot tett, s aki vándorlá­sunk társa lett életét adva érettünk. És utad, emberi utad nem tapo- gatódzás a sötétségben, nem legyőzhetetlen akadályok elleni remény­

Next

/
Thumbnails
Contents