A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

254

télén harc, és nem egy üres gödör mint végcél felé való menetelés. Jézus Lelkének az erejében fényben, erőben, reményben és szeretetben élhetsz. Ez a megváltott ember szentháromságos élete.

Június 24 - AZ ÚR TESTE ÉS VÉRE

VÁNDORLÁSUNK TÁRSA, EGYSÉGÜNK ZÁLOGA

A szentmise olvasmányai: MTörv 8,2-3.14-16: Eledelt adott, amelyet atyáitok nem ismertek. 1Kor 10,16-17: Sokan egyek vagyunk az egy kenyérben. Jn 6,51—58: „Testem valóban étel, vérem valóban ital."

(Talán akad még ország, ahol Úrnapja június 21-re esik, június 24. pedig Keresztelő Szent János ünnepe.)

Hogy az emberi élet vándorút, zarándoklat, költők, művészek megírták, minden ember megéli. Hogy a vándor ember elfárad, és erősítenie kell magát pihenéssel, táplálékkal, mindennapi tapasztalatunk. Hogy a vándornak jó, ha nem egyedül megy, hanem társa van a ván- dorúton, ezt is mindenki megértheti. Hogy vándorlásunk társa maga az élő Isten lesz, hogy fáradt lelkünk eledele az égi manna, az égből leszállt éltető kenyér lesz, ezt csak Jézus tanításából tudjuk, és ezt csak neki hisszük el.

Az előképet, Isten választott népének vándorútján adott mannát, kenyeret említi az első olvasmány, hogy igazi keretbe, életkeretbe, a meghívott, megváltott ember életkeretébe állítsa be az Oltári- szentség nagy titkát. Azután halljuk Jézus ünnepélyes nagy ígéretét a kafarnaumi zsinagógában, a csodás kenyérszaporítás után az égi kenyérről, az éltető kenyérről. Kenyérről, amely az ö teste a világ életéért. Tán hitetlenkednek, fejüket csóválják, zúgolódnak, és bizony sokan el is hagyják a hallgatói közül. Semmit vissza nem von, semmit ki nem magyaráz, hanem ünnepélyesen aláhúzza újra és újra: „Az én testem bizonnyal étel, az én vérem bizonnyal ital. Ha nem eszitek az Emberfiának a testét, nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibenne- tek."

A Szent Pál-i levél a korintusi hívekhez már föltételezi ezt a gyakorlatot mint ismert szokást az egészen fiatal keresztény gyülekezetben. Már a visszaélések ellen emeli föl szavát, a külső körülményeket akarja megfelelőbbé, tiszteletteljesebbé tenni. Az Úr vacsoráját magához vevő ember felelősségére hívja fel figyelmünket, és annak a gyönyörű eredményére, hogy, Krisztusban ővele egyesülve, egymással is egyek tudunk lenni. Sokan vagyunk egyek az egy kenyérben, mint az egy kenyér is millió és millió szemecskéből lesz egy kenyér. Sokan vagyunk egyek, s az egy kenyér erejében, az egy kehelyben