A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
252 bálják kimagyarázni, hiába próbálják lehazudni. Az emberi szívet csak az nyugtatja meg, mikor hallja az atyai szót: bűneid meg vannak bocsátva, menj, és többet ne vétkezzél. Az apostolok megkapták húsvét estéjén a bűnbocsánat nagy kegyelmét. 2) Ö, hogy nekilelkesedünk, nekibuzdulunk sokszor a Jézus-követésnek, az Isten- és emberszeretet útjának, s aztán érezzük, hogy tele vagyunk ebben is gyarlósággal, tehetetlenséggel, s akkor jó nekünk tudni, hogy betud minket is tölteni az a Szentlélek, aki betöltötte az ősegyház első tagjait, s hitvalló bátorsággal, vértanúi bátorsággal és fáradhatatlan apostoli buzgalommal töltötte el őket. Akihez sürgetett, űzött és szinte hajtott a Krisztus szeretete, mert élt bennük a Krisztus Lelke. 3) Hányszor megtapasztaljuk: a jószándékú, törekvésű, iparkodású emberek is legszebb nekikezdésükben, munkájukban megakadnak azon, hogy különböző a véleményük, különböző a felfogásuk, hogy mindenki saját emberi gyarlósága szerint áll a munkához, hiányzik az egy szív, az egy lélek. Hogy az Atya és Jézus egy Lelke köti össze az Atyát és a Fiút, egybe tud kötni minket is Istennel és egymással is. A Léleknek ez a csodás eredménye, hogy egy szívet, egy lelket tud teremteni az Egyházban, mint az ősegyházban, talán legnagyobb szükségletünk ma. Azért térdre, emberek, azért égre emelni a tekinteteket, azért kitárni az ég felé karjainkat és imádkozni: „Jöjj, Szentlélek Úristen! Ma is kell a Te fényed, a Te erőd, a Te vigasztalásod a világnak is és az Egyháznak is, a mi gyarló szívünknek is!” Június 17 - SZENTHÁROMSÁG SZENTHÁROMSÁGOS ÉLET A szentmise olvasmányai: Kiv 34,4—6.8—9: Irgalmas Úr a mi Istenünk, és szeret bennünket. 2Kor 13,11—13: Köszöntés a Szentháromság nevében. Jn 3,16-18: Isten elküldte Fiát a világba, hogy üdvözöljön általa. Mióta népi nyelven mondjuk a liturgiát, a vasárnapi szentmisét is, a szentmise keretében összegyűlt isten családja, Isten népe jobban átéli. A hangos közös imádságokban többször meg is vallja, hogy a mi hitünk alapja, hit a teljes Szentháromság Egy Istenben, a teremtő Atyában, a megváltó Fiúban és a megszentelő Lélekben. A hármas ,,Szent, szent, szent'', a ,,Dicsőség a magasságban Istennek" a hívek ajkára teszi ezt a kimondhatatlan nagy titkot, s bár elménkkel fel nem fogjuk, hitünkkel megvalljuk: hiszek a Szentháromság Egy Istenben. A legtöbb vasárnapi misén a beköszöntő szó is, amellyel a miséző pap üdvözli a közösséget, testvéreit, a Szentháromság nevében
