A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

Jn 20,19—23: rrAmint az A tya küldött engem, úgy küldetek én titeket; vegyétek a Szentlelketí'

251

Szent Pál apostol kisázsiai útján történt, hogy amikor Efezus- ba betért, ahol már előtte is hirdették az evangéliumot, talált egy kis embercsoportot, egy kis hivő sereget, s megkérdezte tőlük, hogy megkaptátok-e a Szentleiket? Azt felelték: Te Pál testvér, még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek. Később Athénben jártában-kel- tében a várost szemlélve látta azt a szobrot, amire az volt írva: Az ismeretlen Istennek.

A Szentlélek Úristen, a harmadik isteni személy, az Atya és Fiú kölcsönös szeretete, akiről oly csodás dolgokat mondott az Úr Jézus, s akitől megváltó munkájában Ű mindent várt, sokszor ismeretlen maradt a hívők számára, sokszor szinte a hivő közösségben is. Az a ma túlzásnak tűnő nagy Szentlélek-kultusz — közös imádságok, éneklések az Ö fénye, kegyelme erejével — reakcióként jött. Válasz, és sokszor túlzott válasz, az előző korok hanyagságára, közömbösségére.

A Szentlélek Úristenről sokszor elfeledkeztünk. Nem a hitvallásokban, hisz mindig imádkoztuk: „Hiszek a Szentiélekben, Urunkban és Éltetőnkben.” Nem külső nyilvános gyakorlatokban. Tanévnyitásokat Veni Sanctével kezdtünk, sokszor még ma is a bíróságok megnyitó ülése előtt a Szentlélek piros színében mondják a szentmisét, fényt, bölcsességet, erőt kérve tőle. Inkább a mindennapi gyakorlatban maradt ki a keresztények életéből az a tudat, hogy ha bizonytalanságban, sötétségben vannak, ők megkapták a fénynek, az igazságnak Lelkét, a Szentlelket — miért nem kérik segítségét? Ha ők gyengék és gyarlók, már csak pislákol bennük a kegyelem tüze, s amikor igazán érzik erőtlenségüket, miért felejtik el, hogy megkapták az égi tüzet, az erőnek, a bátorságnak a Lelkét, miért nem támaszkodunk az ö erejére? S mi, orrlógató aszkéták, szomorú, panaszkodó keresztények, akik mindig csak kereszteket, terheket, az Isten látogatásait tartjuk számon, és hányjuk szemére az Istennek, és akasztunk tengelyt miatta akár Istennel, akár az Egyházzal, akár papjainkkal, miért felejtettük el, hogy a vigasztaló Szentleiket ígérte nekünk Jézus? Nem a hivatalos tanításban, a hívek, minden népek életében és gyakorlatában gyengült meg a Szentlélek imádása, tisztelete, szeretete. A fény, az erő és a vigasztalás Leikéről elfelejtkezünk.

A Szentlélek három csodás eredményére, erejének megnyilatkozására hívja fel figyelmünket a három szentírási hely: 1) Ö, menynyire érzi még a jóra törekvő ember is, hogy a bűn szomorú útitársunk egész életünkben, hiába próbálunk róla elfelejtkezni, hiába pró