A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-01 / 5. szám
194 A világi tanerőknek az apostolkodása, tanúságtétele abban áll, hogy a szaktárgyakban igazán szakemberek legyenek, életfelfogásukban pedig keresztény elvek vezessék őket, és kérdezőnek s kíváncsinak meg tudják adni az okát is annak, miért ez a felfogásuk, miért ez a magatartásuk. Ez az élet apostolkodása. Bizonyára emlékszünk még diákéveinkből olyan derék világi nevelőkre, akik vallásos életünket, hitbeli meggyőződésünket is erősítették azzal, hogy olyan emberek voltak, mint amilyenek. Talán nem prédikáltak, de átsütött egyéniségükön, hogy szeretik az Istent és az embereket. Imádságból és hitből élő hivő emberek. Legtöbb diáknak nagy vallásos élményei ilyen világi bizonyságtevő tanárokra, nevelőkre támaszkodnak. MISSZIÓS: ... a koreai egyház kétszázéves jubileuma. Koreát ma már a legtöbb embernek nem kell keresnie a térképen; a koreai háború óta élénken emlékezetünkben van. Az újságok, a rádió sokat beszélnek róla, a televízió képernyőjén is újra meg újra szerepel Észak- és Dél-Korea akár határvillongásokkal, akár választásokkal, akár egy repülőgép lelövésével kapcsolatban. A koreai egyház ebben az esztendőben kétszázéves jubileumát ünnepli. Néhány Kínát megjárt világi keresztény indította el az egyház életét. Egy Pekingbe évente járó hivatalos küldöttség 1777-ben katolikus könyveket vitt magával haza. 1784-ben a küldöttség egyik tagja, Szung-Hun Ji Pekingben a jezsuitáktól felvette a keresztséget. Hazatérve családja, barátai és ismerősei körében buzgó és nagyon eredményes apostola lett a kereszténységnek. Amikor 1794-ben egy kínai pap titokban Koreába ment, négyezer katolikust talált, akik még sose láttak papot. 1801-ben már tízezer katolikus élt az országban; közülük háromszázan egyetlen papjukkal együtt vértanúhalált szenvedtek. 1831-ben Korea önálló apostoli vikariátus lett. 1836-ban egy püspök és két pap érkezett, de 1839-ben megölték őket. 1845- ben jöttek újabb papok, köztük a Macauban tanult első koreai pap, Kim András; már egy évre rá, 25 éves korában vértanúhalált halt, mint 1839-ben apja. 79 vértanút 1839-ből és 1846-ból az egész egyház boldogként tisztel. Újabb egyházüldözésekre és vértanúságra került sor 1866—69-ben és 1901-ben. 1883 óta van Koreában alkotmányos vallásszabadság. Sokat szenvedtek a hitért 1940 és 1945 között, amikor japán uralom alatt voltak. De mint máshol, itt is magvetés lett a vértanúk vére hullása. Alakult, fejlődött, szerveződött a koreai egyház. A 38. szélességi öv körül lefolyt koreai háború idején megint sokat szenvedett az egyház. Az 50-es évek elejétől kezdve keveset tudunk Észak-Korea egyházi életéről.
