A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
178 tel ékével összefűzött csoport. Az azonosulás olyan messze mehet, hogy az élmény csúcspontja, az érzelmi világ középpontja, már nem az egyes személy, hanem a csoport, vagy a csoportnak valamelyik kiváltságos tagja. így lehetséges, hogy az egyes ember szívesen adja az életét a népe, az osztály, a család javáért, hogy az édesanya jobban örül gyermeke fejlődésének és sikerének, mint a tulajdon hasznának. Az intenzív vallásos élmény is átsarkosítja így az ember érzelmi életét. Az istenszeretet olyan magas szintre emelkedhet, ahol már nem az értékéhes ember áll szemben az isteni értékteljességgel, hanem az ember belép az isteni szeretet dinamizmusába, inkább akarja Isten javát, mint a magáét, és mivel Isten java nem az érték szerzésében, hanem az értékek kiárasztásában áll, az igazán vallásos ember Istennel együtt mindenek felett azt akaija, hogy az egész világra áradjon ki az Isten világosságának visszfénye, a végtelen isteni jóságban és szépségben való részesedés. Aki Krisztus Urunk szemével látja az Atyát, az már nemcsak azért akarja tulajdon életében és a mások életében az erkölcsi jó diadalát, mert az végre is az ember számára is előnyös, hanem a tulajdon hasznától elvonatkoztatva is, mindenek felett akarja Isten akaratának beteljesedését. A lelki élet mesterei, a legmagasabb fokú emberi szeretetélmények analógiája alapján, fiúi szeretetnek, baráti szeretetnek, természetfeletti menyegzőnek nevezik ezt az istenélményt. Mikor valaki ilyen érzülettel undorodik a bűntől, akkor megtérését „teljes bánat”, „tökéletes bánat” vezeti. Ennek az élménynek fogalmi elemzése nehéz, ahogy nehéz a művészi ihletnek, az önfeláldozásnak az elemzése is. De a lelkipásztori tapasztalat mutatja, hogy az egyház prédikációjának és szentségi életének erőterében igen sok hivő van, aki éli ezt a teljes istenszeretetet, anélkül, hogy képes lenne megérteni az élmény elvont magyarázatát. Teleki Béla A KERESZTÉNY CSALÁD LEHETŐSÉGEI Már az Ószövetségben, de különösen az Újszövetségben, úgy mutatkozik be az Isten, mint jó pásztor (Jn 10,1—16). Fáradozik az emberek szolgálatában. Utánamegy az elveszett báránynak. Keresi a kapcsolatot a bűnös, tévelygő emberrel. Nem azért, hogy hasznot húzzon, hanem hogy használjon nekünk. Szebbé
