A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
164 XI. Gergely halála után VI. Orbán került a pápai trónra, aki erős kézzel — sőt erőszakosan és tapintatlanul — látott hozzá az Egyház ügyeinek rendezéséhez. Ezért a francia bíborosok ellene támadtak, és más pápát választottak, amivel megkezdődött a nagy nyugati egyházszakadás. Mennyire fájt mindez a sziénai szűz lelkének! Minden erejével azon dolgozott, hogy az olasz városokat és a külföldi fejedelmeket is megtartsa a törvényes pápa hűségén. VI. Orbán pápa hívására Rómába ment, ahol a pápa és bíborosok jelenlétében beszélnie kellett az Egyház megújhodásáról. És Katalin, Szent Domonkos harmadik rendjének törékeny leánya, beszélt az Egyház feje és fejedelmei előtt, beszélt megindító erővel, a Szentlélektől kapott sugallattal. (S mindezt nem a huszadik, hanem a tizennegyedik században!) Katalin római tartózkodása életének utolsó éve volt. Jézus ekkor megvonta tőle vigasztalásának kegyelmét is. Az Egyház súlyos helyzete is gyötörte lelkét, beteggé tette a testét. De halálos betegen is naponta elment a Szent Péter-templomba, ahol húsvétkor még áldozott, majd megtért égi jegyeséhez — 33 földi év után, mint isteni Mestere —, ezekkel a szavakkal: „Uram, te hívsz, én megyek, nem érdemeim által, hanem irgalmasságod által.” Lelke 1380. április 29-én szállt a mennybe. Szellemi hagyatékát Párbeszédek című munkájában találjuk. íme, Katalin már 600 évvel ezelőtt is férfiak munkáját végezte, és férfiak nem szégyelltek hallgatni erre a törékeny fiatal nőre, aki erősebb volt mindnyájuknál, mert Isten szeretetének ereje lakott benne. Az igazi szabadságot, az igazi felszabadulást csak Isten szerete- te adhatta meg. Akkor is. És ma is! Kardos Klára KORTÁRSUNK, SÍK SÁNDOR A cím azt szeretné kifejezni, hogy bár húsz éve halott, ma sem kevésbé korszerű, mint a maga idejében. Egyfelől szerencsésen összesűrítette és előmozdította saját korának irányait és törekvéseit, másfelől megelőzte korát. Talán ma, a II. vatikáni zsinat megvalósításán dolgozva vagyunk igazán abban a helyzetben, hogy megértsük, méltányoljuk, valóra váltsuk, ami Sík Sándor művében jövőbe mutató. Ezt szeretnénk itt egy kicsit részletezni, hogy megemlékezésünk több legyen puszta „emlékezésnél”.
