A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

146

ládokat, amelyekből majd papokat és szerzeteseket hív az Isten. De ne csak egyénileg egy-egy ember imádkozzék lelke mélyén, hogy az Isten küldjön hivatásokat — hiszen „én választottalak titeket, nem ti választottatok engem" —, hanem a közösségek, csoportok, egyház- községek, szerzetescsaládok is imádkozzanak.

Talán még emlékeznek többen olvasóink közül, milyen szép kezdeményezést teremtett a háború vége felé a szent lelkű P. Hunya Dániel, a szegedi szeminárium lelki igazgatója, „A nyáj a pásztorért" című mozgalmával, annak kis imafüzetével. Kis csoportok, papok szülei és rokonai, de sokszor buzgó hitéletet élő egyházközségek is végeztek imaórákat, szentórákat, éjszakai szentségimádáso- kat Krisztus felhívásának szellemében: „kérjetek, és adatik nektek", és azzal a hittel, hogy nagyon fontos dologért imádkoznak, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

Milyen kevés a munkás a magyar aratásban odahaza is, milyen kevés a munkás a magyar aratásban az emigrációban is! Kérjük az aratás Urát, adjon nekünk papokat, szerzeteseket, kedvesnővéreket az Ö egyháza és a magyar aratás javára.

MISSZIÓS: . . .a szemlélődő életért a missziós országokban.

Imádkozzunk, hogy a missziós területeken nagyra becsüljék a szemlélődő, kontemplativ életformát, s az Egyház megtalálja azokat a kereteket, hogy legyenek is hivatások, amelyekben a missziós országok népei a kontempláló szerzetesek imádsága, áldozata erejében megleljék a mai kornak és az ő népi jellegüknek megfelelő keresztény életformát.

Sokaknak bizonyára feltűnt, hogy világjáró útjai során a Szentatya — főleg amikor missziós országokban járt — mennyiszer említi és milyen sürgető szavakkal próbálja előmozdítani a harmadik világban a kontemplativ, szemlélődő életformát. Azért feltűnő, mert sokszor csak arra gondolunk, hogy ezekben a missziós országokban igen sok a tennivaló, igen sok szorgos munkáskézre van szükség, és közben