A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
139 ségét. „Mosdjatok meg, és tisztuljatok meg! El gonosz tetteitekkel színem elől! Ne tegyetek többé rosz- szat, tanuljatok meg jót tenni, keressétek az igazságot!” (íz 1,16—17) „Változtassatok életmódotokon és tetteiteken!” (Jer 7,3.) A megtérés külső követelményei között a próféták különböző alkalmakkal más és más szempontokat sürgetnek, aszerint, hogy az istenszolgálat milyen oldala esett leginkább nehezére a népnek: néha az egy igaz Isten elismerése, néha a felebarátokkal, különösen a szegényekkel és a gyengékkel való törődés, néha a külső istentiszteleti előírások megtartása kapott erősebb hangsúlyt. Fontos dolog azonban, hogy az erkölcsi magatartás megváltozásának követelménye sohasem szakadt el az Istennel való személyes, bizalomteljes és engedelmes önátadás követelményétől. Az igazi megtérés abban áll, hogy az ember azt fogadja el értéknek, amit az Isten akaratának tart. Ez a megtérés a feltétele annak, hogy a szövetség Ura is irgalommal forduljon a szenvedő nép felé. „Tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj”, követelte Jeremiás próféta (Jer 4,14). Az emberi élet történelmi valóság, a jelen mindig összefügg a múlttal és a jövővel. Azért a próféták által követelt megtérés sem vonatkozhatott el a múlttól és a jövőtől. Nem tér meg igazán a bűnös, aki nem rosszallja a tulajdon múltját, nem sajnálja, hogy elhagyta Istent, és így megfosztotta magát az áldástól. Ez a „bánat” gyakran a gyásznak a zsidóságnál szokásos jeleit öltötte magára (Jer 6,26): a bűnbánó megszaggatja ruháját, sötét színű, durva szövésű szőrruhát ölt, tartózkodik az ételtől és az italtól, lehorgasztott fejjeljár (pl. lKir 21,26—29; Dán 9,3; Jón 3,5-9). De a megtérés a jövendőt is tekintetbe veszi. Hiába imádkozik, hiába bánkódik az olyan ember, aki ezentúl is vétkezni akar (Sir 34,25-26). A vezeklő ember olyan, mint az eltévedt utas, aki újra vissza akar térni a helyes útra (Jer 6,16). A próféták szózata sűrítve jelenik meg Keresztelő Szent János prédikációjában: „Tartsatok bűnbánatot!” (Mt 3,2) és: „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit!” (Mt 3,8). A „bűnbánatot tartani” kifejezés (metanoein) a gondolkozásmód és a szubjektív értékskála
