A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
122 hám fiai nem szükségképp Ábrahám testi leszármazottai (Lk 3,8). Jézus maga végképp felforgatja Izrael gőgös magabiztosságát, amikor megjövendöli a pogányok belépését Isten országába: „Látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában” (Lk 13,28—29). Jézus látja Izajás jövendölésének beteljesedését: a népek tömegesen özönlenek Sión felé; a hivatalosokat kizárják a lakomáról, és az országútról, a sövények mentéről unszolják be az idegeneket, hogy megteljék a ház (Lk 14,23—24; vö. íz 25,6-7; 49,12). Az utolsó ítéleten minden nép összegyülekezik a négy égtáj felől (Mt 24,31), és mindenkit a gyakorlati testvéri szeretet alapján ítél mega Bíró (Mt 25, 31—46). Isten népe tehát most már nemcsak Izrael, hanem mindazok (bármilyen néphez tartozzanak is), akik Jézushoz megtérnek, akik hisznek benne. Minden az ő Személye körül forog; aki nem hisz benne, már megítéltetett, bár csak az utolsó ítéleten tisztul meg véglegesen a választottak serege (Mt 13,30). Jézus maga köré gyűjti „övéit”, mindazokat, akik hisznek benne, és követik őt, akik az Atya akaratát cselekszik. A Jézushoz való tartozás alapja nem a vérségi kötelék (Jézus és testi rokonai között feszültség volt), hanem a hit. Mária, Jézus anyja elsősorban azért boldog, mert hitt (Lk 1,45; vö. 11,28). Jézus kétségkívül nyilvános fellépése kezdetén hívta az embereket, hogy kövessék Öt. Az evangéliumok tanúskodnak erről (Mt 4,18—22 p). János evangéliuma szerint Jézus első híveit Keresztelő János tanítványaiból toborozta (Jn 1, 35—39). Jézus követése nem kizárólag az apostolok és a tanítványok kiváltsága; sok vámos és bűnös is letelepedett Lévi asztalához (Mk 2, 15). Lukács szerint több asszony követte Jézust (Lk 8,1—3). Mindenesetre a Tizenkettő (a szimbolikus szám Izrael tizenkét törzsére utal) kiváltságos helyet foglal el követői között és majd a jövendő Isten-országban: „Ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónján ül, együtt ültök vele tizenkét trónuson, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött” (Mt 19,28). Jézus így jelzi, hogy működésének célja egész Izrael egybegyűjtése, az új választott nép összegyűjtése az Isten országába. Ennek a népnek a magját alkotja a tizenkét apostol: ők lesznek az újszövetségi választott nép, az Egyház oszlopai. Maga az egyház (ekklészia) szó csak Máté 16. és 18. fejezetében fordul elő. Egyszerűen gyülekezetét, közösséget, éspedig eszkatológikus közösséget jelent. Péter kapja a főhatalmat, hogy az eljövendő Isten-országba bocsássa a hívőket, és hogy az örök életre vezesse az Isten népét; de a többi apostol is részesedik Péter hatalmában (Mt 18,17).
