A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
Ill magával, a lelket megerősíti a Sors ellen, s e földi élet minden lehetséges szörnye, zavara, rettenetessége, rendetlensége, zajgása, omlása, sodra, örvénye, förgetege fölé a nagy Rend gyönyörű, harmonikus szivárványát feszíti a lelkekben: mennyei szivárvány, amely békét ígér.” És Babits, filozófiai eszmefuttatásai összefoglalásaképpen, leközli egyik legszebb versét, a Zsoltár férfihangra c. filozófiai költeményt, amelynek a „Consolatio mystica”, misztikus vigasztalás alcímet adja. Tudod hogy érted történnek mindenek — mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog És hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog A te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, — ég se zeng, — föld se remeg, Hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, Aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, Hogy benned teljesedjenek; — s korok történetét Szerezte meséskönyvedül, — s napba mártotta ecsetét, Hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, Hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott Annyi bús szerelmeket, Szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyű legyen, Eleve elosztott számodra derűt és borút, Sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút, Mindent a lelkedre mért Öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen Császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, Amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt A te bűnös lelkedért!
