A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

110

Babits egyik versének címét — „Csillag után” — írhatnánk fel a költő második életszakasza fölé. Csillag után vándorolt a háromkirályokkal a sötétben, a szenvedés és szorongás éjén át, — és ez a csillag a betlehemi volt, mint a költeményben. Végül a kegyetlen szenvedésben, a kereszten találkozott Jézussal.

. . .arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb,

s ahelyett hogy bölcsőd köré szóljak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal, keserüszagú mirrhámmal kenném véres lábadat.

A Sziget és tenger (1921—1924) ismert előszavában vallott először kifejezetten hitéről, optimizmusáról, miután a fiatalkori vívódások után Nietzsche helyett Tolsztoj mellett választott: az életet érdemes leélni, van remény. A legteljesebb katolicizmus hitvallása volt ez a vallomás, miután a háború borzalmait megélve tiltakozott az erőszak ellen, hitet tett a béke mellett. Nemcsak Kant Örök békéje, hanem főleg Szent Ágoston (és közvetve Szent Pál) keresztény Gondviseléshite inspirálta, hogy felülkerekedjék a mindig kísértő nihilizmuson és végzethiten. 1923-ban újra kiadta és kibővítette a „veszedelmes világnézetről”, az irracionalizmusról szóló tanulmányát (az antiintellektualiz- must tette felelőssé a világháborúért is). Nem mintha teljesen megtagadta volna ifjúkori mesterét, Bergsont, akitől annyit kapott; inkább a Bergsont elferdítő epigonok eltévelyedésére és a kanti kritika bomlasztó hatására mutat rá. Majd a Gondviselés-hitre reflektál. A „szív” (az ágostoni és pascali „szív”, vagy intuíció) szemével észreveszi a magasabb rendet, megsejti a harmóniát. Pál Rómaiakhoz írt levelének nyolcadik fejezetére is utalva burkoltan („az Istent szeretőknek minden javukra válik”), így vall Babits az első világháború másnapján: „Bűn, büntetés, igazságtalanság, szenvedés, nyomor, háború, halál mind nem rendítheti meg ezt a hitet, amely túl van az észen, s amely az egyént kibékítve az egésszel, kibékíti mintegy belülről a világot ön-