A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

109

Száz éve, 1883. november oooooooooooooooooooooooooo 26-án született Babits Mihály,

modern költészetünk egyik leg- MÚLT ÉS JELEN

kiemelkedőbb alakja, az esszéírás

és a kultúra európai méretű mes- oooooooooooooooooooooooooo tere a műfordítás, a regényírás és

a filozófiai eszmélődés páratlan művésze — talán legnagyobb humanistánk, és egyben katolikus gondolkodó és író a szó legteljesebb értelmében. Kortársai Fárosznak tekintették, vezérlő csillagnak, műve mérték lett; utolsó éveinek testi-lelki szenvedései pedig, amelyekről többek között nemrég megjelent Beszélgetőfüzetei tanúskodnak, a modem Jób és Jónás emberi-keresztény nagyságát, golgotás hitét állítják elénk. Hogy mi és ki volt Babits Mihály a magyar kultúra színe- javát képviselő írók, művészek, gondolkodók számára, arról ékesszólóan tanúskodik a költő halála másnapján az Illyés Gyula szerkesztésében megjelent Babits-emlékkönyv.

De kicsoda Babits a mai ifjú nemzedék számára? Rába György most megjelent kis Babits-könyvéről írva az egyik mai írástudó — vajSzabó Ferenc

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY

mi keveset sejtve a babitsi életmű páratlan nagyságából — azon morfondíroz, hogy Babits nem sokat mond a mai fiatalságnak, már nem „divatos” költő. Lehet, hogy kevesen ismerik igazán a költőóriást a mai fiatalok közül — az általános műveltség színvonala egyébként sem nagyon magas az iskolákban, ahogy ezt a közvéleménykutatások kimutatták. De vajon nem az idősebb nemzedék és egy bizonyos — ma már megváltozott — kultúrpolitika felelős ezért?

Nemrég a Babits-centenáriumot érintve egy interjúban Tolnai Gábor (burkoltan visszautalva Illyés Gyula 1961-es „Babits szemébe nézni” c. emlékezésére) ezeket mondotta: „Babits ötven körül járt, amikor megismertem, s nemsokára születésének századik évfordulóját ünnepeljük. Ebből az alkalomból nemrég terjedelmes tanulmányt írtam, melyben végiggondoltam újra, hogy milyen pazarlók is voltunk mi, amikor a magyar irodalomnak ezt az óriását - aki ugyanúgy része a világirodalomnak, mint Balassitól Petőfin, Vörösmartyn ésAdyn át egészen József Attiláig legnagyobb költőink — a hajdani Rákosi- korszakbeli kulturális politikában szinte száműztünk irodalmunk történetéből.” Majd Tolnai Gábor egy sor példát hoz fel arra, hogyan üldözte Babitsot a fasizmus. (.Népszabadság, 1983. okt. 29.)