A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

107

Magyary Csilla

LAIKUS SZEMMEL

Adni és elfogadni

Örülök, Katóm, hogy felhívtál telefonon, legalább megbeszéltünk valamit, ami már engem is régebben foglalkoztat.

Elmondtad, hogy munkahelyet változtattál, és elhatároztad, hogy új munkahelyeden kedves leszel minden munkatársadhoz, mindegyiket szereted majd, igyekszel barátokat szerezni köztük. Tudom, hogy milyen makacs vagy, jó elhatározásaidhoz is konokul ragaszkodsz. így biztos voltam benne, hogy meg is teszed, amit elhatároztál.

És akkor jött a csalódás. Bár valóban rokonszenvet éreztél minden új munkatársad iránt, de akadtak köztük, akik nem viszonozták a te barátságos közeledésedet, sőt néha még a köszönésedet sem fogadták. Persze, az ember nem lehet mindenkivel közeli jó barátságban; de te szereteteddel, kedvességeddel legalább a munkatársi jóviszonyt fenn akartad tartani mindnyájukkal. Akkor jöttél rá, hogy valami baj van az emberekkel. Igen, Katóm, az emberek elfelejtik, hogy a szeretetet nemcsak adni kell, de elfogadni is. Nem fordulhatunk el azoktól, akik szeretettel közelednek felénk, még akkor sem, ha az illető végképp nem rokonszenves, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy inkább lennénk egyedül évekig is, mint az illető társaságában.

Elgondolkozhatunk azon, hogy ha felénk fordul valaki szeretettel és barátsággal, milyen a válaszunk? Viszonozzuk-e a szeretetet, vagy megbántjuk az illetőt hidegségünkkel, önzésünkkel, azzal, hogy a szeretetre közönnyel, sőt sokszor ellenségeskedéssel válaszolunk? Mert nem fogadjuk be, nem fogadjuk el a szeretetet.

Igen, a szeretet terhes is tud lenni. Ám ne felejtsd el, Katóm, hogy nem angyalok vagyunk, hanem emberek, telve hibával és emberi gyarlósággal. De keresztények vagyunk — és ez kötelez! Kötelez a Evangélium parancsainak megtartására. Senki olyan bölcsen nem fogalmazhatta volna meg a szeretet feltételét, mint Krisztus Urunk tette: szeressed embertársadat, mint magadat szereted. Mert akármilyen szerénynek (álszerénynek!) akarnak látszani egyesek, igenis: mindenki szereti önmagát! Krisztus Urunk tudta ezt, ezért szabta mások iránti szeretetünk mértékét önmagunk szeretetéhez. (Sőt, ezzel parancsot adott a — helyes — önszeretetre is!)