A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

101

Sajgó Szabolcs

A CSENDRŐL

Néha beléd hasít a csend. Mikor kimész a szabadba, járod az erdőt, hegyeket mászol. Vagy éjfél után, ha már nagyjából elpihent a város, kinyitod az ablakod — és az alvó házba bejön a csönd. Vagy akármikor és akárhol, ha csenddé ötvöződnek a hangok, a mozgások - készen jön hozzád látogatóba valamiféle teljesség.

Mintha minden sarkon, minden pillanatban ugrásra készen lesne rád a csend, valamennyi titkával. De mi van, ha benned nincs béke, nincs harmónia? Minden csendből kihallod az ágropogást, a kiáltozásokat, érdekeid csörtetését, vágyaid éhségét. Szétesik a csönd olyan részletekre, amilyenekre éppen van füled. Elmegy melletted a teljesség anélkül, hogy észrevennéd, mert elvakít egy mesterséges fény, mert égeti valami tudatod lángját, mert siketté tesz egy belső zakatolás.

És ha benned harmónia van, ha testetlenné finomul füled és szemed, ha le van csavarva minden részleges belső láng és leállítva a zakatolások. . . nem válik-e csenddé számodra az éber élet lármája, nem lesz-e csönd a nagyvárosi utca déli forgataga is? És függetlenül attól, hogy hol vagy, mit csinálsz — nem fogsz-e a csöndben élni huszonnégy órát naponta? Nem lesz-e együtt minden mozdulatodban a vajúdó anya, a maga elé meredő nyolcvanéves öreg, a hintázó gyerekek, a nászéjszaka, a földrengések és vulkánkitörések, a templomok félhomálya és a vonatszerencsétlenségek, az egerésző macska, a madarak, a mélyvízi halak és a bírósági termek? Nem leszel-e a földdé, amin állsz, a levegővé, amit beszívsz, a hangokká, amik körülvesznek, a fény- nyé, a rád eső fénnyé. . .?

A NAGYBÖJT SZERETETE

Nagyböjt idején több katolikust látni a vasárnapi szentmisén, sőt a hétköznapi szentmisén is, munka előtt vagy után. Ez bizony nem könnyű. Ez sokszor önmegtagadás. Több katolikust látni népmissziókon, lelkigyakorlatokon, keresztút végzése közben. Többet imádkoznak, elmélkednek Krisztusról, aki sokmindenről lemond értünk, lemond a könnyű életről,és a kemény életet választja. Krisztushoz hasonlóan ők is lemondanak a könnyű életmódról ételben, italban, élvezetekben, mulatozásban. Nem könnyű ez. Krisztus peniten- ciája ez, nagyböjti penitencia, saját bűneikért és a világ bűneiért.

!