A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
100 Afrika népei és országai fejlődésben levő népek és országok. Hogy ezekben az országokban a fejlődés helyes irányba menjen, a komoly felkészültség mellett kemény hozzáállás és áldozatos munka is kell. Azzal, hogy a vezető csoportok egymást váltogatják, hogy egyik katonai diktatúra átveszi a hatalmat a másiktól, ezzel a nép jóléte még nem növekedett, az igazságosságért még szinte semmit sem tettünk. Természeti kincsei vannak Afrikának bőven. Lassanként nem hiányoznak a tanult fők sem, akik tervezni tudnak; kinevelik a szakembereket is. Az állami gépezetnek támogatnia kell mindazt, ami építő munka. És ki kell világosan, egyszerűen mondani: amíg Afrika népei, a fejlődő népek, többet költenek fegyverkezésre, mint a szociális és gazdasági haladás biztosítására, addig lehet lázadni az igazságosság érdekében, fel lehet hánytorgatni a régi gyarmati idők igazságtalanságát; de attól még nem javul az afrikai népek mai közállapota. Az igazságosság hangoztatása megkívánja a teljes őszinteséget. Istentelen és embertelen dolog volt az, ahogy a fehér ember elnyomta, kihasználta, kiszipolyozta Afrika emberanyagát és természeti kincseit. Ha most fekete nyomja el a másik feketét, veszi el tőle szabadságát, veszi el tőle a munkát, veszi el tőle az életét: az elnyomás, a kiszipolyozás és az igazságtalanság mindig az marad, mint a fehérek korában volt. Mindig halljuk, hány embert végeztek ki vagy öltek meg a dél-afrikai fehérek. De hány száz és hány ezer ember a véres belhá- borúkban, az ősi törzsi háborúk modern kiadásában? A gyűlölség ugyanaz, csak a fegyverek lettek modernebbek. És olyan hóhéra a fehérek közül kevés akadt az afrikai feketéknek vagy az őket rabszolgává elhurcoló arabok között, mint Idi Amin Dada volt az ő gazdag nagy országában. Ha egyeseknek el kell menekülniük saját hazájukból, másokat viszont majdnem erőszakkal telepítenek vissza, szinte hazadeportálnak — ez az igazságosság arculcsapása. A püspöki konferencia komolyan felemelte hangját a milliószáma menő menekült és száműzött érdekében. Alapos előkészítő munkájuk a béke és az igazságosság érdekében kiindulási alapja lehet egy nagy és egyetemes afrikai konferenciának, ahol végre komolyan nekilátnak a béke és az igazságosság munkálásának. Mert azt felejtik el sokszor, s az imaszándékban ez a döntő fontosságú! Békét, emberibb, boldogabb életkeretet akat mindenki. Tudjuk, annak a feltétele az igazságosság. De az igazságosságért dolgozni kell, sazt megvalósítani. Békét nem lehet teremteni, a béke eredmény, gyümölcs, az igazságosság megvalósításának eredménye és gyümölcse. De az i- gazságosságot, annak követelményét áldozatos, komoly munkával, tervezéssel, lemondással — egyetemes, mindenkire kiterjedő áldozatos lemondással — kell megvalósítani. Mindenütt. Afrikában is.
